Tegnap a férjem morcosan érkezett haza, nyoma sem volt az előző napi lelkesedésének, jövő tervezgetésének, a vacsorából nem kért, ellenséges hangnemben válaszolgatott nekem, te ezt milyen mértékig tolerálnád?

Nem volt hajlandó megmondani -> tehát b.szogattad miatta. Nem csoda, ha felfortyant.

Nekem is vannak néha ilyen napjaim, néha nem is nagy ügy, csak tele a hócipőm mindennel és arra vágyok hogy hagyjanak békén. Az igyekezeted meg olaj a tűzre. Ha nem piszkáltad volna, akkor lehet, hogy fél óra bambulás után magától elmondta volna.

Tényleg hagyd. Lehet, hogy a munkahelyén eltolt valamit és magára is mérges. Vagy aznap felidegesítették, és csak le szeretett volna nyugodni.

Tényleg nem jó érzés,ha ott lihegnek az ember nyakában és beszéltetik akkor is, amikor nem szeretne.

Rossz napja volt, hadd nézzen maga elé - ha beszélni szeretne róla, úgyis fog.

Ilyenkor jobb "elfelejteni" a viselkedését, mint az orra alá dörgölni. Gondolom neki is leesett, hogy nem viselkedett szépen, hagyd kihátrálni ebből. Ha felemlegeted, akkor védekezni fog és egyre mélyebbre süllyedtek a veszekedésspirálban.

Én ezt mondjuk nem értem. Hazajön a férjed a munkából fáradtan, morcosan, gondolom valami nehézsége volt. Semmi kedve beszélgetni, tervezgetni. Te meg ahelyett, hogy békén hagynád egy kicsit, hogy összeszedje magát rögtön elkezded izélgetni, nem hagysz neki egy nyugodt percet sem, akkor ne csodálkozz, ha a végén leüvölti a fejedet.

Kicsit nézzél magadba is.

Ha látom hogy a férjem morcosan jön haza köszönök és szép csendben megkajálunk,max én mesélek neki mi volt aznap.Nem kérdezem mi baja van,nem morgolodok.Kb fél óra mulva már nevetgél jó kedve van,ennyi kell neki hogy belerázodjon hogy itthon van.

Ha elkezdeném szekálni tuti igy járnék mint te,hisz az elején mikor még enm tudtam hogy kell őt kezelni nem ment ilyen simán az ügy.

Hagyni kell lenyugodni,csupán ennyi a titok.

Nem az a gond, ha bemész, hanem az, hogy ha láthatóan baja van, akkor még a tetejébe felhozol egy olyan témát, ami nyilvánvalóan frusztrálja.

A párom például tök jól megnyugtatja az, ahogy látja, hogy csinálom az esti teendőket körülötte. Ha nyűgösen jön haza, adok neki egy csókot, aztán megkérdezem, kér-e valamit enni. Ha kér, adok neki. Ha nem, akkor hagyom, hogy leüljön a gép elé, kicsit később azért viszek neki valami gyümölcsöt. De csak szó nélkül leteszem mellé. Olyankor morog egyet, hogy nem kért, de aztán mindig megeszi, mint egy gyerek :D A nyűgösségétől függően egy-két óra után lenyugszik, akkor odaülök mellé, és általában teljesen magától elmondja, mi is volt a baja.

Hagyd ilyenkor békén. Ha azt látja, hogy nyugodt, békés környezetet teremtesz neki, ő is hamarabb lenyugszik és nem fog megalázni, hanem magától mesél majd.