Ti hogyan kérnétek meg valakit, hogy ő legyen a keresztanyátok? Ötletek bármi jöhet és bármennyi.

Attól függ, hogy kit szeretnél megkérni. Ha családtag,akkor könnyebb, ha idegen,akkor talán nehezebb.

En azt mondanám a kiszemeltnek, hogy nem tudom kit szeretnék választani keresztanyámnak. Nézd meg, hogy hogyan reagál. Viszont ha valaki szeretne a keresztanyád lenni, szerintem az fel is ajánlaná.En is felajánlottam, hogy ennek a lánynak én akarok a keresztanyja lenni.

Most készülsz a keresztségre? Milyen felekezet? A készületben nem szokott lenni valaki, aki kísér? (Katolikusoknál a katekumenátusban készülnek, és van a jelölt mellett valaki, vagyis ha kiszemelsz valakit, azt már a készület idején is kéred, hogy legyen melletted. Így könnyebben következik belőle egy keresztszülőség is.)

Amúgy: "Tudod, hogy most készülök megkeresztelkedni, és tudom, hogy Te hívő vagy és x felekezben gyakorlod is a vallásodat, és nekem nagyon hiteles az, ahogy Te élsz, úgyhogy... arra gondoltam, hogy lennél-e a keresztanyám..."

Előző vagyok.

Lenne pár kérdésem, mert túl kevés infót adsz ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen szólni.

Milyen vallású, milyen felekezetű a tanárod? Tudod, hogy gyakorolja a hitét? Példaértékű számodra? Szokott valamilyen módon beszélni a hitéről?

Te jársz most keresztségi felkészítésre? Mióta? Milyen felekezethez? Ki van már tűzve a keresztelő időpontja?

Hány éves vagy?

Na akkor kezd kicsit tisztázódni a kép.

A leírtak alapján úgy érzem, ennek az egésznek a fókuszában nem a keresztség, a Jézus iránti elköteleződés, az Istennel való „szerelembe esés” áll, hanem a tanárnőd idealizálása, az érte való rajongásod, az, hogy hozzá szeretnél közelebb kerülni.

Ha így van, akkor azt mondanám, hogy

1) ezért nehogy megkeresztelkedj! A vallás komoly dolog, a keresztség a belépő, és egy életre való elköteleződést jelent! Ilyesmit soha ne használj fel arra, hogy valakit keresztszülőként közelebb tudhass magadhoz!

2) Ha mégis érdekel a hit, Isten, az, hogy hogyan éljük meg az életet, tudva, hogy Isten tenyerén vagyunk minden pillanatban, akkor beszélgess emberekkel erről. A tanárnőddel is lehet. Ha szimpatikus Neked az egész, ha úgy érzed, igényled ezt az életedben, kezdj el közösséget keresni. Nézd meg, hová járnak a barátaid, milyen ifi csoport van, beszélgess velük és a lelkésszel is. Ha a hónapok, évek során az kristályosodik ki Benned, hogy ez a Te utad, az életedet Istenre akarod bízni, Jézus tanítását szeretnéd megvalósítani az életedben, akkor elkezdhetsz érdeklődni, hogy milyen módon készülhetsz a keresztségre... Mint látod, ez egy út, igazából egy életen át tartó fejlődés... Komoly dolog, a legkomolyabb. Teli nehézségekkel és örömökkel...

3) Ha a tanárnődhöz szeretnél barátilag közelebb kerülni, keresd a beszélgetés lehetőségét bármilyen témában, biztos szívesen megosztja az élettapasztalatát Veled, ha látja, hogy szívesen veszed. Csak vigyázz a túlzott rajongással, neked sem jó, ha teljesen leköti a fantáziádat, lelki energiáidat, és ő meg esetleg távolságot tart, ha érzi, hogy nagyon odavagy... Merthogy ő a felnőtt, Neki kell vigyáznia Rád is... Sok mindenkivel előfordul egyébként ilyen rajongás, az életkorod velejárója. Csak mondom, hogy nem kell, hogy elszaladjon Veled a ló...

Nos, hogy érint Téged mindaz, amit leírtam?