Idős szülő gondozása, családhoz költöztetése: igen vagy nem? Hogy legyen?

Aki le hordja a partnert mindennek, az gondozott mar idős embert? Az en családomban volt állando gondozásra szoruló családtag. Nem sétagalopp. Attól, hogy közeli hozzátartozó, nem lesz könnyebb, sot.... Nem csak a gondozójat terheli meg, hanem a család tobbi tagját is. Nálunk a beteg házastársa idegösszeroppanást kapott, a gyerekei közül az egyik -40 körüli gyerekek, tehat nem kicsik, nem kamaszok- depressziós lett, a másiknak "csak" a házassága ment ra.

A gondozáshoz plusz lelki erő kell - na es testi is, ne felejtsük el- es ez bizony nem mindenkiben van benne.

Hat nálunk is nagyapa volt, Alzheimer kórral.... Ez nem nehány hónapos vagy hetes periódus volt, hanem 3 eves. Akkor robbant le ugy, hogy a fekvésen kívül semmit nem tudott csinálni. Anyám sírva jött ki a szobából minden pelenka csere utan. Azért az nem a gyerek álma, hogy azt, akire felnézett, pelenkazza.... Es a nagyapámnak is megalázó volt, amíg tudatanal volt, hogy a lánya latja magatehetetlenül, kiszolgáltatottan. O könyörgött érte, hogy fogadjanak melle inkább apolonot. Aztán pár honap múlva mar "mindegy" volt, teljesen kommunikáció keptelenne vált....

Nem szabad erre rákényszeríteni senkit. Pláne olyasvalakit, aki "csak" a férj vagy feleség, akivel nincs olyan szoros kötelek.

Hányok az erkölcscsősz, "mártírok"-tól, akik arra büszkék, hogy a munkahelyükön és otthon is helytállva tudják idős szüleiket ápolni és lenézik azt, aki erre nem képes, mert nem akarja a munkahelyét otthagyni és inkább szakembert kér melléjük. A valóságban be adják ezt a dumát és otthagyva munkahelyüket ápolják szüleiket és tönkremegy az életük.

Ez a nagy "áldozatvállalás" valójában mártírkodás szépen tönkreteszi az ápoló gyereket, még ha ezt tagadja is. A családja ettől szétmegy és még ő csodálkozik, ahelyett hogy segítséget elfogadna.

Aki szerint önző az ilyen ember, az pont hogy nem fogja fel mit vállal el mikor ápolni kezdi az idős magatehetetlen szüleit.