Hogy vegyem rá anyukámat, hogy elengedjen nyári szünetben a nagynénémhez külföldre? 16/L

ma 22:05

Nem tudod mi a harag lényege. Már bocsika, de ha valaki 16 éven át még mindig haragot táplál, és elvárja hogy ha a rokon ismerkedni akar a lányával akkor igenis tegye meg a másik hogy elmegy, és megismeri előbb őket. Nem tudhatod hogy mi volt a kiváltó oka.

A mi családunkban is van ilyen harag. A nagynéném sógora Ausztráliában él. Ő is többször kérte hogy a nagynéném, és a soha nem látott unokaöccse látogassa meg, ő áll minden költséget. De a nagynéném soha nem ment ki. Hogy miért? Mert kiderült, hogy a sógora fiatalon még a 70-es években részegen halálos autóbalesetet okozott, ahol ő karcolás nélkül, de a mellette utazó utas aki a nagynéném legjobb barátnője volt meghalt. Bár leülte a büntetését, de soha nem érezte magát hibásnak.. Így a nagynéném megfogadta amíg él, soha nem áll szóba vele..

Szóval soha nem tudhatod mi az oka a haragnak.. Lehet akkora, hogy nem akarja hogy a lánya részese legyen az Amerikában élő nőnek..

Nálunk is van ilyen sztori a családban. Én 23 éves vagyok, de anyu csak mostanában mesélte el. Ő apu bátyával 15 évig nem is találkozott, utána is csak 3-4 évente. Amikor mi megszülettünk, akkor 2-3 alkalomra emlékszem, hogy együtt voltunk a nagyszüleimnél, de egyébként semmi nem rémlik róluk.

Anyu elmondta, hogy nincs harag közöttük, de igazából sosem jöttek ki jól, valami félresiklott már az elején (külföldön éltek) és amikor az esküvőjükre is hiába hívták meg őket, nem jöttek el, akkor az a valami végleg el is szakadt. Anyu szerint az nem családi kötelék, ahol egy báty nem képes elmenni az öccse esküvőjére, de még csak annyit sem mondd, hogy bocs, nem megyek, de azért gratulálok. Kimondatlanul is mindig bennük volt némi sértettség, amit én soha nem észleltem, nem is tudtam róla. 11 voltam, amikor a nagybátyám meghalt és 16 éves, amikor a fia először felvette velünk a kapcsolatot, hogy szívesen látnának engem egy hétre nyáron maguknál.

Anyu nem nagyon örült neki, apu sem, ezt éreztem rajtuk, de nem mondták hogy ne menjek. Elmentem. Utána évről évre visszamentem mindig, hol síelni, hol túrázni, hol csak úgy néhány napra. Azóta ezek mellett minden nyáron együtt nyaralunk az ő országukban családostól, párostól.

Ergo jól is elsülhet ez, viszont az tény, hogy mi itt és talán a kérdező sem tudhatja, hogy mi áll a háttérben. Nálunk nem volt vita, csak egy ki nem mondott neheztelés, még is döcögősen ment a kapcsolatfelvétel.

A nagybátyám volt feleségével a szüleim azóta SEM találkoztak. Én igen, egyetlen egyszer, de különösebb szívdobbanós érzésem nem volt. SOHA nem kérdezi meg a fiát, hogy mikor vagyunk ott, találkozhatnánk-e esetleg, mi meg nem erőltetjük.

Ha jól értem, a nagynénéd a nagyiddal veszett össze annak idején. Nem anyukáddal.

Én anyukád helyében, már csak miattad is erőt vennék magamon, és kimennék veled együtt.Egyedül nem engednélek, de meg sem fosztanálak a megismerkedés lehetőségétől!

Ha nem enged, akkor nem enged. 18 éves korodig anyukdának vagy köteles engedelmeskedni, mert ő felelős érted, minden szemépontból, többek között jogilag is.

Én a helyedben a nagynéninek megmegírnám, hogy "szívesen és boldogan mennék, de anya nem enged, viszont 2 év múlva, ha nagykorú leszek, akkor biztosan kimegyek hozzá, egyedül is".

Anyukának megmondanám, hogy "tudomásul veszem a döntését, de ő is tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz nekem, valamint azt is, hogy sajnálom, hogy összevesztek, de az az ő dolguk, nem az enyém".

Te szabadon dönthetsz arról, hogy kivel barátkozol, kivel tartasz kapcsolatot. Ezt viszont neki kell tudomásul venni. Te nem vagy a személyisége kiterjesztése: nem szabad, hogy azt érezd, amit ő érez, úgy viselkedj, ahogyan ő, és azt utáld, akit ő. Te nem ő vagy, hanem egy másik ember.

Nem ismered te olyan jól a nagynénit...:/

Anyukádnak valószínűleg igaza van, de én azért megkérném, hogy indokolja is meg, mesélje el az eddig titkolt családi dolgokat, mert azért úgy korrekt.

17/L