Mit tegyek hogy a barátom anyukája megkedveljen?

Na ez az a gondolkozás amit sürgősen felejtsél el!

Szeresd a barástodat te pedig olyan legyél amilyen vagy. Hidd el nem kifizetődő egy számodra idegen ember kedvére tenni pláne úgy, hogy fogalmad sincs mi tetszik neki. Fogadjon el ő, hiszen te szereted a fiát. Ez a lényeg nem?

Tapasztalatból írom amit írok. Én is próbáltam megfelelni és mégis talált anyósom hibát mindenben.

Hidd el , aki eleve ilyen az nem lesz más!

Ha tisztelet tudó vagy az bőven elég. Onnantól kezdve nincs értelme többet gondolkodni ezen.

Minek? Mi értelme?

Az biztos, hogy ha nem önmagadat adod, akkor az csak ideig-óráig működik. Egy életen át nem lehet mindenkit becsapni. Ha ilyen a természeted, akkor Téged így kell elfogadni.

De azért megkockáztatom a kérdést: A barátoddal sem szoktál beszélgetni, bohóckodni, hülyéskedni? Mert én úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van a jókedvre, a vidámságra, és egyáltalán a kommunikációra.

Ha azért vagy ilyen csendes a barátod szüleinél, mert esetleg zavarban vagy, vagy még nem ismered őket eléggé és nincs közös témátok, akkor ezen az idő biztosan segíteni fog.

Arra gondoltam, hogy csak van valami olyan témakör, amiben igazán otthon érzed magad, próbálj meg esetleg ilyent felhozni, és akkor elindulhat köztetek a beszélgetés. Nyilván kínosnak tűnik egy olyan helyzetben amikor csak ültök a nappaliban és csend van.

Én tudod hol szoktam jót dumcsizni a fiam barátnőjével? A konyhában!!!

Van egy jó ötletem: ha az anyukája szeret főzni, és mondjuk Neked bejön a főztje, akkor dicsérd meg, esetleg kérdezd meg hogyan készítette az adott ételt. Ha már tudsz főzni, akkor ez jó kiindulási alap. Ha még nem tudsz, akkor kimondottan hasznos ha megtanulsz pár fogást. Egy háztartást vezető nőnek mindig jól esik ha dicsérik a főztjét. Ezzel belophatod magad anyuka szívébe. :-))

Ha egy ilyen hétköznapi dolgokkal elindul a beszélgetés, akkor gyorsan oldódik majd a hangulat.

Észre sem veszed és már minden megváltozik. Nyilván ha Te mész oda hozzájuk, akkor Neked is közeledned kell feléjük.

Én a helyedben - ha tényleg azt szeretném, hogy megkedveljenek - akkor az anyukánál így próbálkoznék.

én is ilyen voltam sokáig... sajnos. :/

mondjuk én gátlásos voltam, azért nem nagyon szólaltam meg.

de már nagyobb önbizalmam lett, és sokat változtam is, már nem is szeretek csendben ülni társaságban - szerencsére.

neked is azt tudom ajánlani, hogy próbálj meg többször bekapcsolódni a beszélgetésbe, vagy kezdeményezz te, mert a szótlan embereket sehol sem szeretik.

lehet, hogy látszólag elfogadják őket olyannak, amilyenek, de aztán összesúgnak a hátuk mögött, nem tudják miért ilyen, azt hiszik, valami súlyos lelki terhet cipel, talán pszichológus kellene neki, az emberek fantáziája határtalan.

azóta, mióta megváltoztam, (persze nem vagyok a társaság közepe most sem) már engem is idegesítenek az olyanok, akik alig beszélnek, és én sem kedvelem őket.

megjegyzést természetesen nem teszek rájuk, mert én is ilyen voltam valaha. ettől jobb dolog azonban nem is történhetett volna velem, hogy ezt kinőttem, azóta több barátom van, hasznom ismeretségekre tettem szert, mindenki másképp néz rám, elfogadnak és szeretnek.

nemcsak az a fontos, hogy beszédesebb legyél, hanem mosolygós is, ha tényleg változást szeretnél a barátod anyukájánál.