Nemsokára mindkét szülőm nyugdíjas lesz, de félek, egymás idegeire mennek és elválnak?

Nem hiszem, hogy elválnának, hiszen eddig sem tették. Nem viszik haza a munkahelyi gondokat, nem kell rohanniuk, idejüket beosztani, mindegyik megtalálja majd, amivel elpiszmoghat, hiszen nem volt idejük ameddig dolgoztak.

Ne aggódj ezen, nyugdíjasnak lenni nyugodt élet, még akkor is, ha két különböző természetű emberről van szó.

Szia

Vajon mitől alakult ki benned ez a félelem? Mi az alapja?

Hány éves házasok a szüleid? Ezidáig miért nem váltak el?

Ha erről írnál valamit, talán jobb válaszokat kaphatnál.

Tisztelettel:Zita

Szia!

Azért szólok hozzá a kérdésedhez, mert én friss nyugdíjas vagyok, a férjem is az lesz pár év múlva.

A gyerekeink már nem laknak velünk. Én azóta élek igazán, amióta nem kell a munkahelyem miatt stresszelnem (31 év egy helyen) naponta. Jobban be tudom osztani az időmet és ma is nagyon elfoglalt vagyok, szoros az időtervem.

Megváltozott az éltem nyugdíjasként, de most legalább azt csinálom, amit szeretek csinálni.

A férjem alig várja, már számolgatja a hónapokat, mikor lesz már ő is nyugdíjas, mikor lehetünk már végre többet együtt, mikor csinálhatunk sok közös programot, hiszen ezidáig erre nem volt idő.

Lehet a te szüleidnek is vannak hasonló tervei, hidd el valamilyen módon ők is készülnek arra az időre, amikor szabadabbak lesznek és több időt tölthetnek valamilyen olyan dologgal, amire ezidáig nem volt idejük, lehetőségük.

Beszéltél már velük arról, hogy mik a terveik?

Lehetőleg külön kérdezd őket, abból megtudod, van-e közös tervük?

Ha van egy jó ötleted, hogy közelebb hozd őket egymással, erről is beszélgess el velük.

Egyébként ha a papád bírta anyud durcis természetét X évig, hidd el menni fog ez tovább is. A papád valószínűleg másképpen látja a helyzetet, hiszen mint írod végül is a pártját fogja. Nem biztos, hogy egyformán látjátok ezt a helyzetet.

Eddig is megoldották az élet helyzeteit, hidd el menni fog ezután is.

Légy bizakodó, azzal nekik is segítesz.