Legyek házisárkány? Én változzak, vagy ő?

állatkertbe akartunk menni de szokás szerint a férjem nem akart jönni,okés kicsit rosszul esett de itthonhagytuk.Tudtam hogy majd szép boldog családokat látok anya apa gyerek.Nos összefutotunk pár családdal és hogy az apukák milyen képet vágtak...unták az egészet.Hazaértem és elmeséltem a férjemnek és mondtam neki hogy tényleg csak olyan helyre jöjjön velünk ahova van kedve.

Valószinű azoknak az apukáknak meg lett parancsolva hogy márpedig jönniük kell.

Az én férjem még egyszer sem vitte el a játszóra,viszont szinte minden délután együtt vagyunk és vigyáz rá ha dolgom van.Ehhez van kedve és örömmel csinálja.

Szerintem hülyeség az, hogy hogy attól balek lesz valaki ha rá van véve arra, hogy segítsen. Én lennék a balek, ha nem vettem volna rá és mindent egyedül csinálnék :) Nem azt a világot éljük már mint régen. Ha a földet ásná egész nap vagy mit tudom én akkor persze EZALATT megcsinálnék én is mindent. De én fél 5ig dolgozok, ő 5ig. Hétvége mindkettőnknek szabad. Akkor miért én csinálnék mindent? Mit csinálna ezalatt ő? Pihenne? Neki járna nekem nem? Szerintem így is pihenünk mindketten eleget, szerencsére nem vagyunk rászorulva arra, hogy bármelyikünknek másodállása legyen ahhoz, hogy gyarapodjunk.

Nem gondolom magam sárkánynak. De amikor anno összeköltöztünk és nem volt képes benyomni a mosógépet vagy kimosni a kádat fürdés után akkor azért "bekeményítettem". Nem két évessel akarok együtt élni. Azt sem akarom hogy a gyerekeimnek az legyen a természetes hogy egy férfi nem csinál otthon semmit (mert neki ez volt)

Így mindketten "kellemesen" érezzük magunkat... Persze az ember szeret annak a kedvére tenni akit szeret. Én is. Ne érts félre. Ugyanakkor ha nem kapnék vissza semmi viszonzást én nem tudnék boldog lenni vele. Van hogy azt mondom ha pl. fáj a feje, hogy pihenjen leviszem a gyerekeket a játszóra. De ő is tegye ezt meg cserébe. Erről szól egy kapcsolat nem arról, nem az egy oldalóságról

Ettől nem lesz senki balek. A balekok eleve balekok.. Olyat meg egy normális nő sem akar:)

És nem, nem vagyunk álompár. Sokszor nem:) De igyekszünk tenni a másikért, mert ez csak így működhet

Nehéz dolog ez, de úgy gondolom (lehet rosszul) annak idején ellett kényeztetve.

Nem kell ahhoz házisárkánynak lenned, hogy besegítsen a háztartásba, csak erőteljesebben megkell vele ezt beszélni, és igen, érezze jól magát otthon, de ne úgy, hogy te eközben takarítónőnek állj, csak, hogy neki minden százas legyen.

És a gyereket ketten vállaltátok, nem egyedül kellene nevelned. Nemtudom elmondtad-e már neki, hogy mit érzel? Mert ha nem, akkor minnél előbb megkellene ezt tenned!

Nekünk 3 éves a kislányunk, a férjem előszeretettel viszi sétálni, játszótérre büszke arra, hogy apa, büszke a lányunkra. Szerintem ez a normális.

Vannak pasik, akik készségesek, de muszáj irányítani őket, mert maguktól nem jut eszükbe.

Párom is ha kérem, bármiben segít, bármit megcsinál. De magától ritkán jut eszébe, mert belefeledkezik mondjuk a netezésbe.