A közös kassza mellett miért azok szoktak hangosabban érvelni, akik a párjukhoz képest rosszabbul keresnek?

Szerintem meg piszkosul feleslegesen vered a nyálad, kérdező, mert nyilvánvaló tény, hogy ma Magyarországon azonos pozícióban, azonos tudásmennyiséggel dolgozó nő és férfi között a férfi fizetése a magasabb. Akkor arra a nőre is ráfogod a kérdéseben leírtakat?

Egy leírásból nem tudod megmondani, ki mennyit keres; ekkora profi nem vagy.

oké, de itt azokról van szó, akik látványosan kevesebbet keresnek. már kétszer válaszoltam, leírtam, h a párom 3x annyit keres mint én, mégsincs közös kassza, mert én nem szerettem volna, illetve magától értetődő volt a különkassza, így kezdtük az összeköltözésnél.

enyém a lakás, én állom a rezsit, ő veszi a kaját, mert ha azt is én venném, akkor már jóformán eltartanám :)

nem szoktunk fillérre elszámolni, ha egyikünknél nincs pénz, akkor a másik állja a cehhet. nem tagadom, gyakran ő fizet bizonyos helyeken, de ha kérné, akkor adnék bele.

nálunk inkább a közös munkamegosztás fontos az itthoni teendőkben.

viszont sztem olyan nem történne h éhezek vagy a gyerekünknek nem lesz majd pelenkája, mert azt várja, h a saját, nem létező fizumból vegyem meg. annyi az egész, h nem dobjuk össze a pénzünket hó elején közösbe, külön bankszámlánk van, külön megtakarítás.

Én jelenleg nőként lazán a dupláját keresem, mint a párom, olykor többszörösét is. Ő részmunkaidőben dolgozik, nem talált túl jó munkát, így továbbképzi magát. Én ebben maximálisan támogatom (az anyagiakat ő teremti meg rá) és egy csepp rossz érzés sincs bennem, amiért javarészt az én pénzemből élünk. Közös kasszán vagyunk, számomra ez így rendben van. Ha nem lennénk közös kasszán, akkor is venném a kaját, akkor is főznék, készítenék neki reggelit, vagy bármi, akkor nem mindegy, hogy magának veszi le azt a pénzt a számlánkról, amiből mondjuk bevásárolhat, vagy én adom a kezébe?

Egy pár vagyunk, szeretjük egymást, közös jövőt tervezünk. Nekem is lehet még mélypontom, lehetek még munkanélküli és leszek majd néhány évig főállású anya is, amikor majd neki kell eltartania engem. Ő számíthat rám, én számíthatok rá, számomra ez mindennél többet ér, nem érdekel, hogy ő többet költ-e, mint amennyit megkeresett. (Hozzá tartozik, hogy nem szórja a pénzt)

Most is a közös kassza mellett vagyok és akkor is amellett leszek, ha esetlegesen majd ő keres többet. Szerintem ez nem ezen múlik.

Mi a párommal nem érvelünk semmi mellett, természetes hogy nem foglalkozunk azzal, éppen ki fizetett. Étterem után adjam oda neki a rám eső 4350 ftot? Vagy nyaralásnál utalgassuk a felét? Dehogy. Én még tanulok így vajmi keveset adok a saját pénzemből, de ezzel nem is foglalkozik. Kb mindent ő fizet, de cserébe mindig meleg kaja, tiszta ruha várja, és nem a kupiba kell hazamennie egy üres lakásba. Szerintem megéri neki.

Sokszor furcsa érzés hogy a szüleim és ő tart el felváltva, mikor hol vagyok, de szüleim nem engedik hogy bármit fizessek, hiszen a gyerekük vagyok. Páromnak meg ha adni akarok pénzt, teljesen elzárkózik és nem is érti hogy miért adnám.

L23

Ja, szóval, hogy a nők rosszabbul keresnek és hogy a nők érdeke fenntartani a közös kasszát... stb.stb.

A mai magyar társadalom még mindig ismeri az üvegplafon intézményét, és - különönsen most, az Orbán-éra idején - még mindig bőszen virázik a begyöpösödött sztereotíp család-modell. Még mindig erősen diszkriminál egy azonos végzettségű és tudású női és férfi dolgozó fizetése kapcsán (tisztelet a kivételnek).

Elvárja, hogy a nő otthon dolgozzon, három műszakban is: 1. a saját munka, 2. a kölyök/kölykök + férj , 3. a házatartás.

Ehhez képest kevesebbet keres...mert ugye azt nem vesszük számba, hogy a nő háromszor annyit melózik általában, és abból kettő úgyszakad a nyakába, hogy "női és anyai kötelessége", és ingyen van. Majd kap Nőnapon és Anyák Napján egy csokor virágot és le van tudva.

Ehhez képest egy normálisan működő nyugati háztartásban a nő ugyannyi fizetést kap, mint a férfi; a férfinek nem derogál elvinni a gyereket sétálni vagy bevásárolni (nem egyszer láttam már pasikat babanapot tartani), hogy a feleésg addig pihenhessen egy kicsit; nem derogál takarítani, sőt az aranygyűrű sem esik le a kézről, ha netán mosogatni kell, nem beszélve arról, hogy ha gyesre megy a férfi a nő helyett.

Hagyjuk már ezt a kasszázást, jó? Egy házasságban nem lehet kasszázni, mert az már a bajok jele. Mi van akkor, ha az egyik munkanélküli lesz, vagy tartós beteg? Akkor a másik számolgatja, hogy kié mennyi? :( Az nem házasság, hanem két önző ember együttélése.