Egyre aggasztóbb gondok vannak itthon, mit tudok tenni?

Kezdem az egészet a legelejétől.

Van egy bátyám. Miután én megszülettem rá kb fél évre kiderült apukámról, hogy SM (sclerosis multiplex) beteg. A kisgyerekkorom alapvetően jól telt bár voltak apróbb pontok amikor nem értettem dolgokat, mint például az, hogy amikor apu jött értem oviba és elesett a betegsége miatt miért ordibáltak ránk, hogy hülye részeg meg, hogy hagyja békén azt a kislányt(...). E mellett gyerekkoromban az aki foglalkozott velem az apu volt, régen még dolgozott (amikor tudott még) szóval ő is ugyan úgy későn ért haza mint anyu ennek ellenére anyu nem foglalkozott velem(velünk) mint ANYA. Igaz főzött mosott takarított, és dolgozott, de egyszer nem mesélt mesét, egyszer nem játszott velünk, de sose volt egy őszinte beszélgetésünk, komoly dolgokról (bár úgy nagyon semmiről sem). Apu tanított meg sütni, főzni, biciklizni (annak ellenére, hogy sántított). Apu rokkant nyugdíjas lett. Majd volt egy olyan döntésük szüleimnek hogy kiköltöznek falura, kertes házba. Ez meg is történt. Ám ezután (bár előtte is) elkezdtek egyre gyakrabban vitázni, vitázni mindenen, ment a szokásos dolog mindenről a másik tehet, belekötött leginkább anyu apuba minden kis apróságért (akinek az állapota már elég erősen leromlott, járókeret) Anyu egyik újabb ötlete hogy akkor váljanak, váljanak mert ez a 'legjobb'. Bennem ekkor egy világ tört össze, hogy azok akikről büszkén beszéltem hogy mindig kitartanak egymás mellett 15 év házasság után és apu beteg és anyu még mindig szereti stb, na ez elmúlt. Apu beköltözött városba egy lakásba egyedül, állapota fél-egy év alatt kerekesszékre romlott. Eközben itthon hirtelen megjelent anya pasija, aki először kis kedves kis aranyos volt (persze miért is ne lenne az?!) anyu boldog élete teljesült, újrakezdhette egy egészséges, új, jobb emberrel életét. Az persze kevésbé tűnt fel neki hogy gyereki ki vannak (abban az évben eléggé lerontottam a tanulmányi átlagomat, hetedikbe), bátyám számítógép függő lett. Teltek a hónapok az 'új' apa képe egyre jobban megváltozott, kisajátító anyuval szemben, tudat alatt manipulálja, anyu meg 'bólogat mint egy kutya'. Anya-gyereke viszony egyre jobban csökken. 'Új' apuka mindent megváltoztat szokások nevelés... Család széthull, persze egy fedél alatt élünk de csak köszönünk mert a világ az 'új' apuka körül forog, gyerektől még annyi sincs megkérdezve h mi volt a suliban. Eközben apu állapota romlik, romlik, romlik... Nekem tragikus látni azt ahogy apukám csak fekszik beszélni alig tud és pelenkázzák. Ami bennem van feszültség az bennem is marad hiszen nincsen kivel megbeszélni. Anyu teljesen elzárkózik apától, volt-nincs alapon, és a hozzáállása is volt-nincs, amikor egy anyuka érezteti a gyerekével hogy felesleges, és anyuka élete jobb lenne ha nem lenne két gyereke... Ám anyuka csinál olyan dolgokat amiket ő sem vesz észre (vagy csak nem akar?!) mint például az hogy letérdel és úgy kéri meg az 'új' apukát hogy had menjen át anyukájához, és például azt sem értem hogy miért engedi azt egy ANYA hogy az 'új' apuka kijelentse hogy anyuka számára ő a legfontosabb (és nem a gyerekei) anyuka eközben bólogat helyesen. Itthon vita vita hátán minden kis apróság miatt, egy a fontos hogy ismerjem be hogy szar vagyok mert apád szarnak nevelt, és ezt 'új' apuka is mondja annak ellenére, hogy a 'szar' apámat nem is ismeri... Eközben az élet megy tovább, én bekerülök középiskolába, apuka meg a nyáron be otthonba, otthonba mert nem bírta magát ellátni, annyit tud csinálni hogy fekszik. Semmi több. De apuka küzdött mindig volt kis napi célja amit megcsinál. Miután otthonba került annyira leromlott az állapota hogy beszélni se lehetett vele, 190 magas volt és nem volt több 40 kg (sőt...) Most november elején meghalt anyu apuja (nem volt vele túl jó kapcsolatom, agresszív típus volt) első halálélményem volt, és szörnyű volt. Itthon még több vita még több feszültség. November végén meghalt édes apukám. 1 hétig nem mentem suliba, egy hétig igen, utána kórházba voltam (ismeretlen okú kiütések) majd elég sokkolt állapot, mint ami természetes is. Ez után anyám részéről visszalátunk a 3 hónappal ezelőtti életre. ugyan úgy vita vita, ugyan úgy apád miatt vagy szar és stb stb stb. Pohár telik bennem, folyamatosan. Az utóbbi időben addig fajult a dolog hogy anya 'új' apa gyerekellenesek, ki akarnak rakni minket meghallgatni soha, "gyerek vagyok, buta vagyok, nem érthetek semmit, egy 16 évesnek nincsenek érzései" a gyerek rontja a családi idillt, mert nem tökéletesek. Anyukámmal nem beszéltem 3 éve mióta ideköltözött az 'új' apa (előtte se nagyon) Pedig én azt hinném hogy ha eddig apuka szidva van, és meghalt, akkor miért nem lép az anyuka(?), hogy akkor jó nincs ki zavarja a vizet, nevelhetem gyerekem úgy ahogy akarom. De nem, a gyerek 'szar' hozzáállás marad, utóbbi 1 hétben nem tudok aludni mert minden nap beleköt a legkisebb hülyeségbe aminek az okozója egy jó ember aki csak anyám szerint meg 'új' apám szerint 'szar'. E mellett kiderült (mondjuk eddig is tudtam) hogy anyukám egy pénzéhes dög.

Jelen állás szerint beszélni szeretnék vele erről, többször próbálkoztam, anyu csak hárít, hárít és hárít, vagy úgy hogy egyszerűen elküld, tereli a témát, elkezd veszekedni velem arról hogy pl 'miért kék póló van rajtam'.

Ebben az esetben mit tudok tenni?

Feladni nem akarom, mert tudom hogy ebből a jelen dologból többet is ki lehetne hozni, legalább is még még reménykedem.