Anyukák! Mit szólnátok, ha lányaitok (12-18 évesek) az engedélyetek nélkül vinne haza egy kisállatot?

Szia!

Én visszavitetném velük a kutyust oda ahonnan hozták. Egy kutya befogadása, gondozása nem játék, egy ilyen dontésből nem lehet kihagyni a család nagyobbik felét!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de szemet szúrt, hogy sokan úgy gondolják, hogy azért mert a lányok spóroltak egy kutyára már felelős gazdik lesznek. Ezzel egyáltalán nem értek egyet. A legnagyobb felelőtlenség volt azt a kutyát így megvenni, és csak gratulálni tudok annak is, aki 2 gyereknek eladott egy kutyát.

Nem lesz egyszerű dolgotok a beaglevel. Tény tündéri kutya, kedves, barátságos, gyerekeknek ideális játszótárs, de iszonyatosan makacs kutya (hiába modja egy két elfogult beagle tulajdonos, hogy nem), rengeteg energiával. A lányok kezdhetnének kutyasulira is gyűjtögetni, mert szükség lesz rá.

Igazából nektek kell a férjeddel eldönteni, hogy szeretnétek-e a kutyát, mert előbb utóbb úgyis rátok marad. Jönnek sokan itt a próbaidővel, 1 hónap alatt nem derül ki semmi. Addig még újdonság a kiskutya, benne lesz a lányokba, hogy bizonyítani akarnak, csak maradhasson. Aztán évek múlva már nem lesz meg az újdonság varázsa. Teher lesz, ha épp elakarnak menni valahova, mikor jönnek a barátok, saját család, gyerek stb. És hiába jössz majd azzal, hogy abban állapodtatok meg, hogy ellátják, tudni fogják, hogy már ti is megszerettétek és úgyis gondját viselitek. Ezt kell neked végig gondolnod, hogy TE szeretnél-e egy kutyát (kb 15 évre) vagy nem. Ha nem akkor inkább most ajándékozzátok el, egy kölyök kutya még könnyen gazdira talál. De ha normális helyről vették ott is visszaveszik.

Sok mindenben igaza van az utolsó hozzászólónak, de egy valamiben nem értek egyet. Nem hinném, hogy a kutya varázsa csak úgy elmúlhat... Kisgyerekeknél igen, ők anyuhoz ragaszkodnak és játéknak tekintik a kutyát, semmi több. De ezek a lányok nem ruhára, sminkre költötték az összekapart pénzüket, hanem egy kutyát vettek belőle. Ez persze nem jenelti egyből azt, hogy felelős gazdik lesznek mindenképp, ez tény. De ha bent van a lakásban egy kutya, aki aranyos, aki szeret, azt nem lehet csak úgy megunni... Én befogadtam tavaly egy cicát, és jobban imádom mint azelőtt, még akkor is, ha nyaralás előtt heteket kell szervezkednem, hogyan oldjam meg az ellátását, akkor is, ha naponta 4x kell kiganéznom... Beagle-m is van, és hidd el, nem lehet ráunni! Amíg megvan a varázsa, foglalkoznak vele mert jaj de cuki, de utána már nem tudnak nem foglalkozni vele, hisz olyan lesz, mint egy családtag.

Anyum nagyon ellenezte a macskámat. 1 év elteltével 3. gyerekének tekinti, pedig én foglalkozom vele igazán sokat....

Szerintem a lányoknál sem lesz gond, csak nem szabad hagyni őket ellustulni.

Kutyaiskolára sem lesz feltétlen szükség, ha elkezdik otthon tanítgatni. A mi kutyusunkat is mi neveltük, hogy szépen fegyelmezetten viselkedjen. Igaz, vért izzadtunk, de sikerült.

Utolsónak

10.29 vagyok.

Ne magadból indulj ki. Nem azt mondtam, hogy a lányok kidobják majd a kutyát, vagy nem szeretik. Csak egyszerűen sok fiatal úgy vállal kutyát, macskát vagy bármi más állatot, hogy tudja nagyon jól, hogy a szülő úgyis segít neki. Lehet, hogy foglalkozik ő vele, de tudja, hogy elmehet nyaralni, kimaradozhat nyugodtan éjszakára, alhat a barátjánál, elmehet más városba vagy országba tanulni stb. mert akkor a szülő úgyis ellátja helyette az állatot. Egy felnőtt ember, ha állatot vállal (általában) tudja, hogy csak magára számíthat, nincs segítsége. És mérlegel, hogy így is szeretné-e. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, nekem pl nincs segítségem a kutyáimra, ha nyaralni akarok olyan helyet keresek ahova a kutyáim is jöhetnek, ha egy egész napra elakarok menni csak olyan helyet választhatok, ahova a kutyák is jöhetnek. De én így vállaltam, én tudtam, hogy ők velem lesznek mindig, nem hagyom őket egy napra sem egyedül. Van aki egy nyaralásra nyugodt szívvel beadja a panzióba, és vannak akik úgy gondolják, hogy ilyenkor a szülőnek igenis bekell vállalni az állatot, mert ha nem akkor nem is szereti igazán (csak arról feledkezik meg, hogy nem a szülő akarta). És ne feledkezzünk meg arról sem mikor egy komolyabb kapcsolat van kialakulóban, házasság, gyerek. Szerinted mindenki, aki "gyerek" fejjel vállalta a kutyáját, macskáját viszi magával? Hányszor hallani, hogy hát gyerek mellé nem, mert hullik a szőre, a férjem nem szeretné, tönkretesz mindent a lakásban, megszokta már azt a környezetet, munka és gyerek mellett már nincs időm rá stb. És ilyenkor marad az állat a szülőre, minden felelősség és kiadás az övé lesz. Hisz nekik már nincs igényük arra, hogy kimozduljanak otthonról (gondolják ők), az ő költségvetésükbe belefér, hogy egy öreg kutyának a gyógyszereire több 10 ezret költsenek havonta stb. (és tapasztalat, mert van (több) olyan ismerős, aki a szülő nyakára vitte a kutyát, aztán pár év múlva kireppent, és most évente egy hétre sem vállalja be a kutyát, ha a szülők elutaznának, mert neki gyereke van már. a kutya ilyenkor nálam van egy hétig 3. ebnek pedig nekem is van gyerekem).