Hogyan tehetnék szert egy kis magányra?
Nyolcosztályos gimiben vagyok nyolcadikos, folyamatosan tanulok, emellett aktívan sportolok, és minden jól megy. A baj az, hogy néha egy kicsit sok nekem, hogy sosem vagyok egyedül, és akkor jó lenne, ha nem is több, mint tíz percre, de bemenni a szobámba, és magamra csukni az ajtót.
A probléma ott kezdődik, hogy nagy lakásban lakunk (kettő egybenyitott) ketten anyámmal, így ajtókra igazán még öltözködéshez sincs szükség, van egy nappalim, egy raktárszobám, meg egy hálóm, de egyik sem olyan, hogy magamra tudnám csukni az ajtót, hogy egyedül lehessek.
A két lakás nappalija egybe van nyitva, szóval az sem megy, hogy oda csukom be magam, a lakás kétszintes, tetőtéri, és ott is egybe van nyitva a két szoba, szóval a hálómnak két ajtaja van, egy anyám hálója felé, egy a lépcsőhöz, és azt sem lehet csak úgy becsukni, a raktárszoba még szóba jönne, de ott az van, mint a hálónál, hogy miért vagyok az emeleten, és miért csuktam be az ajtókat, meg jöjjek le, és beszélgessek vele, ahelyett, hogy ott gubbasztok.
Mégsem mondhatom, hogy bocs, de azért jöttem fel, hogy csend és nyugalom legyen! Mit csináljak?
Mitől félthet ennyire nem értem, én is anya vagyok igaz kicsik még (2 és 7), de én már most tisztelem a "magányukat" és ha bemennek a szobájukba esetleg a nagy még az ajtót is becsukja nem szaladok rögtön mi a baj gyermekem.
Mert ha elmész akkor aggódik az oké de a lakásban?
És ha azt mondanád, hogy megyek tanulni vagy még akkor is ott áll fölötted?
1 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!