Hát menni, vagy nem menni?

Nehéz döntés, de valamerre el kellene indulnom. Tudom, van pár pont, ahol elszúrtam, van amit nem, aki csak le akarna hurrogni, kérem, ne is válaszoljon...

A többieknek pedig: itt a történetem:

Van egy lassan 4 éves kapcsolatom, másfél évvel ezelőtt vettünk egy házat hitelre. Neki az előző kapcsolatából van egy kisfia, aki 6 éves. Közös gyerekünk még nincs, nem akarom.

Nem miattam lépett ki az előző kapcsolatából, az élettársa megcsalta, aztán találkoztunk.

Nekem is, és neki is vannak barátai, de mellette jó a kapcsolatunk, néhány megalázó veszekedéstől eltekintve. Az egyik ilyen után, mikor részegen féltékenységi jelenetet rendezett (az egyik barátom miatt, aki fiú, viszont évekkel fiatalabb tőlem is, szinte a testvérem, de semmi alapja nincs, nincs köztünk más, csak barátság)én megelégeltem, és azt mondtam, elhagyom. Egy hétvége után már könyörgött, hogy menjek vissza, megváltozik (mert eléggé komolyan kezdett inni egy pár hónapja akkor,hetente 5 estét biztos kocsmában volt, de gondja/gondunk is volt sok, sokszor megígérte, hogy leszokik, nem lesz kocsmázás, többek között amikor a házat terveztük megvenni, de sosem lett belőle semmi).

Én hittem neki, még egyszer utoljára-mondtam. Ez volt a nyáron.

Azóta észrevehető valami változás, de nem jelentős, orvoshoz is akartam vinni, de azt mondta, először megpróbálja saját erőből. Ha baj van, azóta is mindig jön az ital. Ritkábban, és már csak hetente 3 este körül, de van, hogy 1-2 hét is tiszta. Nem durva, vagy ilyesmi, de én nehezen viselem. Nem verekszik, nem üt meg, nem kiabál...Csak...

Szóval most megint együtt vagyunk, de engem nehezen érintett a dolog, és nem is mertem/merek megbízni benne annyira, mint régen. Attól félek, már elpárolog a szerelem is. Testileg sem elég...ha értitek.

Ez egy folyamat volt, már nem nagyon tudom, mit tegyek. Ha maradok (megvárom, míg változik, mert akar, csak nem tud gyorsan) tisztességesebb, és kényelmesebb, de addigra már lehet, hogy elmúlik a szerelmem.

Ha megyek, lehet, hogy megváltozik, de lehet, hogy az eddigi kis eredményeit is feladja, és újra a pia rabja lesz, mint régen. Én meg lehet, hogy megbánom. De ha megyek, akkor tudom, hogy mostmár végleg mennék.

Nekem már jó lenne, ha nyugodt családot alapíthatnék, de így, a bizonytalanságba nem merek...

Tudom, szeret. Kimutatja más-más formában, törődik velem, intelligens, megértő, dolgozik, nem lusta, mindent megbeszélünk, mikor tiszta, ebben sincs hiba...Ha hamarabb kezdte volna a változást, lehet, hogy könnyebb lenne...

30 környékén vagyunk mindketten. Én vagyok a lány :).

Remélem nem hagytam ki semmi fontosat.

Mit tegyek, várjak, menjek, kezdjek új életet? Lehet hogy nem találnék még valakit, akivel ennyire passzolunk egymáshoz? Törődjek bele, vagy vegyem elő a büszkeségemet? Más is van így, ez normálisnak mondható egy idő után? Nem tudom. Döntésképtelen vagyok. Please help...

(Ha valami nem egyértelmű, légyszi, kérdezzétek, leírom, hogy érthetőbb legyen...)