Hát menni, vagy nem menni?
Nehéz döntés, de valamerre el kellene indulnom. Tudom, van pár pont, ahol elszúrtam, van amit nem, aki csak le akarna hurrogni, kérem, ne is válaszoljon...
A többieknek pedig: itt a történetem:
Van egy lassan 4 éves kapcsolatom, másfél évvel ezelőtt vettünk egy házat hitelre. Neki az előző kapcsolatából van egy kisfia, aki 6 éves. Közös gyerekünk még nincs, nem akarom.
Nem miattam lépett ki az előző kapcsolatából, az élettársa megcsalta, aztán találkoztunk.
Nekem is, és neki is vannak barátai, de mellette jó a kapcsolatunk, néhány megalázó veszekedéstől eltekintve. Az egyik ilyen után, mikor részegen féltékenységi jelenetet rendezett (az egyik barátom miatt, aki fiú, viszont évekkel fiatalabb tőlem is, szinte a testvérem, de semmi alapja nincs, nincs köztünk más, csak barátság)én megelégeltem, és azt mondtam, elhagyom. Egy hétvége után már könyörgött, hogy menjek vissza, megváltozik (mert eléggé komolyan kezdett inni egy pár hónapja akkor,hetente 5 estét biztos kocsmában volt, de gondja/gondunk is volt sok, sokszor megígérte, hogy leszokik, nem lesz kocsmázás, többek között amikor a házat terveztük megvenni, de sosem lett belőle semmi).
Én hittem neki, még egyszer utoljára-mondtam. Ez volt a nyáron.
Azóta észrevehető valami változás, de nem jelentős, orvoshoz is akartam vinni, de azt mondta, először megpróbálja saját erőből. Ha baj van, azóta is mindig jön az ital. Ritkábban, és már csak hetente 3 este körül, de van, hogy 1-2 hét is tiszta. Nem durva, vagy ilyesmi, de én nehezen viselem. Nem verekszik, nem üt meg, nem kiabál...Csak...
Szóval most megint együtt vagyunk, de engem nehezen érintett a dolog, és nem is mertem/merek megbízni benne annyira, mint régen. Attól félek, már elpárolog a szerelem is. Testileg sem elég...ha értitek.
Ez egy folyamat volt, már nem nagyon tudom, mit tegyek. Ha maradok (megvárom, míg változik, mert akar, csak nem tud gyorsan) tisztességesebb, és kényelmesebb, de addigra már lehet, hogy elmúlik a szerelmem.
Ha megyek, lehet, hogy megváltozik, de lehet, hogy az eddigi kis eredményeit is feladja, és újra a pia rabja lesz, mint régen. Én meg lehet, hogy megbánom. De ha megyek, akkor tudom, hogy mostmár végleg mennék.
Nekem már jó lenne, ha nyugodt családot alapíthatnék, de így, a bizonytalanságba nem merek...
Tudom, szeret. Kimutatja más-más formában, törődik velem, intelligens, megértő, dolgozik, nem lusta, mindent megbeszélünk, mikor tiszta, ebben sincs hiba...Ha hamarabb kezdte volna a változást, lehet, hogy könnyebb lenne...
30 környékén vagyunk mindketten. Én vagyok a lány :).
Remélem nem hagytam ki semmi fontosat.
Mit tegyek, várjak, menjek, kezdjek új életet? Lehet hogy nem találnék még valakit, akivel ennyire passzolunk egymáshoz? Törődjek bele, vagy vegyem elő a büszkeségemet? Más is van így, ez normálisnak mondható egy idő után? Nem tudom. Döntésképtelen vagyok. Please help...
(Ha valami nem egyértelmű, légyszi, kérdezzétek, leírom, hogy érthetőbb legyen...)
nem passzolhattok nagyon ha nem tudod elfogadni.
mindenesetre ezt neked kell eldöntened, h szereted e még. Itt ne az ő érdekét figyel,d h ha elhagyod akkor a piába menekül vagy kiugrik egy IC elé, stb.
A saját érdeked figyeld ebben, ne erőltessed magadra, fölös.
Köszönöm.
Sok tekintetben passzolunk. Csak egyben nem... És EZ rontja el/meg... a közös életünket.
Sajnos.
Ezért nehéz.
Akkor én is kérdeznék valamit:tényleg azt szeretnéd,ha lenne gyereked ettől a férfitól és ebben éljen?
Aztán megis van a válasz.
Kedves 13:59es!
Igen, ezért nincs, és nem lesz gyerek addig, amíg meg nem változik. Persze, ezt értem én.
Ez a kérdés, hogy most várjak? Lehet, de lehet, hogy nem. Nem tudom áááááááááá őrjítő.
ezen rágódom már két hete folyamatosan, de előtte is...
Csak beszélnem kellene vele mostanában.
Bejegyzem naptárba folyamatosan, hogy mely estéket töltött a kocsmában, és elérakom? Szerintetek elég sokkoló, és szembesülne vele, aztán majd mit mond rá, hátha akkor eljönne velem dokihoz?
Jaj csak már annyira fárasztó ez, hogy egyedül harcolok érte is meg a kapcsolatunkért is.
Bár egyszerűbb lenne. Bár könnyebb lenne.
Köszönöm Neked is!
Igen, szeretnék gyereket, de nem is tudom, ezt elnyomtam magamban, vagy ilyesmi, és én már most is szülnék gyereket, de nem akarom, hogy így nőjön fel. Tudom.
Nekem olyan jó gyerekkorom volt... Szeretném, ha az én gyerekemnek is ilyen lenne. Pl apám soha nem ivott, max 1-2 sört egyszer egyszer, de talán mióta élek, azóta ha 20szor láttam. soha nem volt berúgva, az a szó szerinti értelemben.
Hiszem, hogy le tudna szokni, mert bármit el tud érni, ha igazán akarja, ezt már többször megmutatta, pl a ház megvásárlása, munkaügyek stb.
Lehet, hogy ő nem is akarja igazán, és csak azért mondja, hogy vele maradjak?
Ja, még valami, ha én mennék, akkor nekiadnám a házat is, én úgyse tudnék benne élni tovább...
Egyedül a kis 25 éves kocsimat vinném el, mert azt apukám ruházta rám, meg a ruháimat, meg egy pár személyes cuccot, szóval nem ez tart vissza.
Dehát ott a hitel, azt se bírná egyedül...De akkor én már nem akarnám fizetni.
Azzal mi lenne?
Szóval nem akarom anyagi síkra terelni a dolgot, nekem nem kéne semmi, ami az övé, vagy csak közös akár.
Nem is ez a lényeg, csak eszembe jutott.
Hát igen, ezek szerint talán menni kéne...
De újrakezdeni... Nem is hiszem, hogy lenne más férfi, akivel újra tudnám kezdeni, még a gondolata ellen is tiltakozik minden porcikám. Mást megcsókolni, összeköltözni újra a hurcolkodások, nem tudom...
Csak én kerítettem magam ebbe a hülye helyzetbe, bár sokan mondták, hogy ne. És mostmár nehéz kiszállni...
Meg hát igen, mire eljutnék odáig, hogy gyerek, az még vagy 1-2 év a kapcsolat kezdetétől, de mire lenne kapcsolatom,az is vagy 12 év...
Igazad van, már az idő is sürget...
Akkor e szerint meg maradni, és ha változik gyereket vállalni...
Aztán megöregedni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!