Hogyan bírjam ki a hétfő éjszakát?

Ezt írtam a multkori kérdésbe (nem jött válasz)

Katolikus gimibe járok, és jövőhét hétfőn megyünk lelki napra. Reggel megyünk a sulitól, ott alszunk és másnap jövünk. Kis csoportokba leszünk, na itt kezdődik a baj, mert nem lesz kivel lennem, senki nem lát szívesen... Aztán az éjszakát is nem tudom hogy fogom túlélni, én biztosan nem alszom előttük! Kész szenvedés az a 8 óra is amíg a suliba vagyok velük, nemhogy ez... Ráadásul telefonálni sem lehet majd, hogy legalább felhívjak valakit aki embernek néz. Mit fogok ott csinálni? Lesznek misék, ilyenek, de az éjszakát túl kéne élni valahogy. Tudom hogy úgy tűnik, de nem panaszkodni akarok, csak szarul esik hogy azért néznek le mert csendes vagyok, másra nem adtam okot, tök rendes vagyok mindenkivel, akkor is, ha tudom hogy utál. Ők meg alföldi parasztok (24 lány van az osztályba, háromnegyedén már végig ment a fél város). És még sorolhatnám, amit tapasztaltam 9 hónap alatt, de most nem ez a kérdés. Szóval mit csináljak? Hogy vészeljem át? Szeptembertől megyek új suliba, de ez olyan hosszú idő.

És még annyit tennék hozzá, hogy pont ma derült ki hogy 8 fős szobák lesznek, a lányok épp megbeszélték hogy kivel lesznek, az egyik lány nem tudott választani, ezért a másik segített neki, amikor az én nevemet mondta elkezdi a másik lány: "Isten őrizz"

Nem tudom miért csinálják ezt velem annyira ki vagyok már ettől, általánosban is ez volt, nem tudom miért lettem ilyen, pedig régen még tök nyitott voltam volt annyi barátom meg nem voltam félénk, de ma már egy falevél rezzenésétől is meg tudnék ijedni. Nem akarok menni hétfőn, el akarok már menni innen olyan elegem van.

Tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma a világon, de légyszíves próbáljatok egy kicsit megérteni...

Lesz 1,5 óra szabad program, gondolom azt is majd a sarokban töltöm el úgy hogy rajtam röhögnek.