Mit tegyek? Az apám csalja az anyám?! 12/L

"ha apám elhúzna a francba.attól tuti,hogy jobb lenne"

Biztos vagy te benne, hogy az édesanyádnak jobb lenne? Vagy csak bosszút akarsz állni az apádon? Hidd el, belegondoltunk a helyzetedbe, de több éves tapasztalti előnyünk birtokában mondtuk, amit mondtunk.

Nem depressziós vagy, hanem elkeseredett valamitől, amit most megtudtál. A depresszió az egy mentális betegség, ami nem két óra alatt tör ki az emberen, mint egy influenza.

Egyébként valóban, nem csinálhatsz semmit, ez az egész az ő ügyük. (Megjegyzem, hogy ha Anyukádat annyira meg akarod kímélni az összeomlástól, akkor ne szökj el, mert az sokkal iszonyúbb, mint az a tény, hogy csalja a férje. Egy férj hűtlenségét feldolgozni nehéz, de lehetséges, egy gyerek eltűnését feldolgozni lehetetlenség.)

Szóval: ez az ő magánügyük, gyerekként nem tudhatsz mindent az ő kapcsolatukról, nem látsz beléjük, nem tudod, valójában mi is történt.

Úgyhogy: szépen próbáld magad túltenni az egészen, a felnőttek kapcsolatai és élete néha nehéz, néha bonyolult, néha borzalmas (vagy annak látszik), de nem a Te dolgod megoldani a problémát.

Elszökés: eszedbe ne jusson! akkora fájdalmat okoznál Édesanyádnak, amekkorát senki más nem tudna semmivel!

Ha nem tudsz egyedül megbirkózni a helyzettel, talán tényleg nem lenne rossz beszélni Nagymamáddal. Biztos tudna segíteni Neked, jobban látja a helyzetet, mint mi.

Megint jól meglepnek a válaszok...

Kíváncsi vagyok, hányan mondanák azt, hogy jól tette, hogy nem szólt, ha pl. az elkeseredett anyuka írná: "ma kiderítettem, hogy a férjem évek óta csal engem. azt is megtudtam, hogy a 12 éves lányom tudja, de nem szólt nekem soha. most mihez kezdjek?"

Kérdező: TEDD AZT, AMIT TE HELYESNEK ÍTÉLSZ! Anyukádnak joga van tudnia, hogy apukád megcsalja, bármennyire is fájdalmas ez! Senki nem érdemli meg hogy hazugságban és átverésben éljen...

A biztonság kedvéért készíts egy másolatot vagy egy print screent a beszélgetésről, hogy nehogy kitörölje édesapád a bizonyítékot, ha szembesíted.

#15, én azt mondanám, hogy jól tette, egy gyereknek mindig ki kell maradnia a szülők közötti konfliktusból, nem szabad, hogy a szülők egymás közötti problémája érintse akármelyik szülő és a gyerek közötti viszonyt. Ehhez viszont az kell, hogy mindegyik fél - a szülők is meg a gyerekek is - tiszteletben tartsa egymás magánéletét.

Szóval tudod én férfi vagyok, de a a gyerek megtalálna egy ilyen sztorival az anyjáról, akkor egyfelől közölném vele, hogy tudok róla - akkor is, ha nem:) - másfelől elmagyaráznám neki, hogy a köztünk való viszonynak vagy problémáknak semmi köze az anyja és az ő kapcsolatához. És nem esnék neki, de egyértelműen jelezném, hogy nem helyes, hogy más levelezését olvasgatja, és egyáltalán nem örülök ennek a viselkedésének, ahogy az árulkodást sem tartom jónak.

(aztán majd az anyjával négyszemközt megbeszélném, amit meg akarok beszélni a kettőnk viszonyáról)

Már hogy ne lenne az ő dolga, hogy az apja egy féreg???!!!

Ne haragudj már, de te megdicsérnéd azt, aki tudja, hogy téged megcsal a férjed, de még véletlen sem szól? Nem mondom, hogy haragudni kell rá, sőt, de én nagyon örülnék ha ilyen helyzetben valaki felvilágosítana a dologról! Vagy te inkább szemet hunysz felette?

"Ne haragudj már, de te megdicsérnéd azt, aki tudja, hogy téged megcsal a férjed, de még véletlen sem szól? Nem mondom, hogy haragudni kell rá, sőt, de én nagyon örülnék ha ilyen helyzetben valaki felvilágosítana a dologról! Vagy te inkább szemet hunysz felette?"

Nem, nem dicsérném meg, de nem is hibáztatnám. Én is örülnék, ha valaki felvilágosítana, és nem hunynék szemet a fölött, hogy megcsal a párom. DE az én értékrendem szerint egy 12 éves gyerek az GYEREK. Ha még a bíróság sem kötelez valakit, hogy a közvetlen családtagja ellen valljon, akkor mi jogon várhatnám én el a gyerekemtől, aki ugyanúgy a gyereke annak a férfinak? Sőt, továbbmegyek, én választottam a gyerekem apjának a pasit, nem a gyerekem. Egyszerűen nem felelős azért, hogy én mit tudok vagy sem a párom életéről. És nem szeretném még azzal is megnyomorítani a gyerekem életét, hogy szemrehányásokat teszek neki, amiért félelmében, zavarában vagy az apja iránti tiszteletből nem mószerolta be az apját nálam. Tessék, lepontozhatsz újra, meg újra, de a véleményem attól ez.