Én vagyok a nemnormális vagy érthető ha rosszul érzem magam?

Teljesen normális vagy és a reakcióid is érthetőek. Az emberek többsége nehezen viseli a változásokat, hát még olyanokat, amelyeket nem nagyon tudnak irányítani.

A rossz kedv és az elveszettség is olyan érzések, amelyeket a te korodban normálisak egyébként is, ennyi ugrabugrálással meg pláne.

Sajnos semmi újat nem mondok neked, csak azt, hogy ez el fog múlni. Hogy a várakozás ne legyen olyan egyhangú én (a mai, 34 éves fejemmel) azt tanácsolom, hogy mindenek előtt találd ki, mit akarsz csinálni, ha betöltöd a 18. évet. Tovább tanulsz? Milyen szakmát? Egyetem? Rögtön dolgozol? Elmennél külföldre? Beszélsz nyelveket? Mi érdekel? Ha tudod már, mit szeretnél, akkor kezdj el felkészülni: olvass, tanulj, menj szakkörbe.

Én még csinálnék egy listát arról, mit használ nekem/mi nem használ nekem azon a helyen, ahol most lakom/tanulok, ugyan ilyen listát arról, hogy a mamámnál mi hasznos és mi nem. Amikor ezt a listát készíted ne a barátnőid legyenek szem előtt, bár a barátságok nagyon fontosak, az életben való érvényesülésben elsősorban magadra és - jó esetben - a családra fogsz támaszkodni. Az már egy külön szerencse, ha a barátaidra is számíthatsz az életben, de ez azt hiszem, nagyjából 15-20 év múlva fog kiderülni.

Ne csüggedj. Amit érzel, teljesen normális. Az, hogyan lépsz tovább rajtad múlik. Saját tapasztalat - sajnálkozni magamon sokkal könnyebb, mint cselekedni. Azonban az önsajnálattól nem lett boldogabb az életem, sőt.

34N

Hűha, ez így nem jó! Nagyon nem jó, hogy neked kell vigyáznod a húgodra úgy, hogy neked ez nem jó, a szüleidnek meg kényelmes. Így még inkább nem csoda, hogy szarul vagy.

Hát, nehéz ezt szülőként mondani, de lázítanálak - járd ki magadnak azt, hogy olyan suliba járj, ahol a jövődet építed. A húgod vigyázása nem a te feladatod, a szüleid egyszerűen lepasszolták neked ezt a dolgot. Biztosan megvan a racionális magyarázata a dolognak, de ez az érem egyik oldala. A másik oldalon a te lelked egészsége, a te boldogulásod áll. Ezt talán a szüleid nem is értik. Én tennék egy próbát azért, hogy elérjem, amit akarok. A húgod járhatna napközi iskolába is, ha a szüleid nem tudják biztosítani a hazahozatalt. Mi lenne, ha ő lenne az egyedüli gyerek? Te hogy kerültél haza, amikor annyi idős voltál, mint a húgod? Akkor is meg volt oldva (ajjaj, sejtem, nagyi volt...), találják ki most is.

A fentieket azért írom le, hogy legyen érved, hogy tudjál indokolni, ha leülsz a szüleiddel beszélni a dolgokról.

34N megint

P.S. Azért érzed magad erőtlennek és szarul, mert belül most egy láthatatlan harc folyik a családhoz való kötődés és az önmagadhoz való kötődés között. Félsz, hogy ha elmész, elveszíted a kötődést a szüleiddel és ezt gyerekként (nem a korod miatt vagy gyerek, hanem a szüleidhez mérten vagy az) nagyon rosszul éljük meg, mert azt hisszük, ezzel eláruljuk a családot. A másik oldalon egyre jobban hív téged az élet (most az elköltözés formájában) és az egyre erősebb vágy, hogy felelj erre a hívásra lelkiismeret furdalást okoz, ettől vagy rosszul. Ha tisztában vagy mindkét kötődéssel, azzal, milyen következményei lesznek a döntésednek - maradsz vagy mész - könnyebben vészeled át ezt az időszakot, remélem. És őszintébb döntést fogsz hozni.

Szerintem egy kissé sok mindent akarsz,miközben nem szívesen teszel érte semmit-bár majd minden kamasz ilyen-mi is ilyenek voltunk.

Elsőként mondom a mamádtól nagyon csúnya dolog volt,hogy neked ajánlgat bármit is,anélkül,hogy a szüleiddel ezt előzőleg nem beszélte meg.

A családban mindenkinek meg van a saját feladata,Te "nagylány "vagy,hát elhozod a hugit az oviból.Képzeld el,ha nem hozod, a szüleid kevesebbet tudnak dolgozni,kevesebb pénzért,amiből rátok is kevesebb jut.

Tanulni mindegy hol tanulsz,érettségi után el tudod végezni a felsőfokú ápolónőit,az a lényeg jól tanulj.Nem a barátnők,meg a volt barát(aki egyébként pont a barátnők miatt dobott ki?).Ha nincsenek még ismerőseid,akkor iratkozz be a könyvtárba,nézz körül milyen lehetőségek vannak táncra,sportra,rengeteg emberrel meg fogsz ismerkedni.

Még ha most nagyon "elárvultnak"érzed magad,ne kapaszkodj a régi barátnőkbe,mert ha ők is elköltöznek,ha te visszaköltözöl,akkor mi lesz?(egyébként ha olyan jó barátnők,akkor közbe lehet meghívni őket,elmenni hozzájuk 1-1 hétvégére.Van internet,sőt izgi néha "igazi" levelet írni,meg képeslapokat.Az igazi barátságoknak a távolság nem árt.Mondom én,akinek a legjobb barátnője,már több ,mint 10 éve 350 km-re él!