Mit tegyek, hogy édesanyám szeressen annyira, hogy ilyet ne tegyen velem?

Te semmit, mert a hiba az ő készülékében van. Ő nem szeret téged, mert kéoptelen a szeretetre.

Ha kiskorú vagy és tényleg üt-ver, akkor tessék segítséget kéri: gyámügy, rendőrség, osztályfőnök, iskolapszichológus, akár a FB-ra is felírhatod a segítségkérést!

Édesapád van? Nagybátyád? Fiútestvéred vagy nagyobb lánytestvéred? Tőlük is kérhetsz segítséget, ha hajlandóak láétni azt, hogy anyukád mit művel veled és ez rossz.

Esetleg még arrais gondolta, hogy írtad:régen nem volt ilyen.Talán édesapád lelépése nagyon meggyötörte lelkileg, ezen kívül minden egyedül az ő nyakába szakadt és nem olyan erős, hogy ezt el tudná viselni, tombol, mint egy gyerek és valakin (általában ilyenkor a hozzánk legközelebb állón) vezeti le..Vagyis sajnos rajtad.Nem igazságos, ne érts félre, nem adok neki igazat ebben, anyukámtól én is hallottam sok ilyet, míg élt, ő is egyedül nevelt fel, a belét kidolgozta, állandóan stresszes volt és bizoy amikor nem bírt velem vagy nem úgy viselkedtem, hogy őt ne zavarja, így jött ki belőle.

Keresztülmentem én is azon, hogy próbáltam megváltoztatni, aztán tomboltam és pont az ellenkezője let, minél többet szidott/vert annál rosszabb voltam-akaratlanul.Egyszerűen nem tudtam neki megfelelni, már azt sem tudtam mi a jó, hogy kellene viselkedni.Egyik percben kedves volt, máskor dühöngött, így felnőtt fejjel úgy látom ez nem az én viselkedésemtől, hanem az ő hangulatától, idegállapotától függött.Így természetese sosem tudhattam hogy kellene viselkednem, hisz nem volt következetes, nem rögzült bennem, hogy ekkor és ekkor csinálok rosszat és azért dühöng, mert mint mondtam nem az én viselkedésemtől függött a dühkitörése.

Ez egy ördögi kör, kiszakadni belőle szinte lehetetlen és a gyerek sínyli meg.Hidd el, a mai napig érzem a hatását, pedig már majdnem 30 vagyok és nekem is vannak gyerekeim.

Ezért is írtam, hogy ne erőlködj azon, hogy ebbe fektess energiát.Bármit teszel úgysem lesz jó neki,hisz nem veled van baja, csak ezt ő sem tudja...Ne tudd meg milyen pocsék felnőttként is az örökké megfelelni akarás, az önbizalomhiány és társai amik az ilyen gyerekkorból hozott dolgokkal alakulnak ki és ebből pokoli nehéz kigyógyulni, egy életre való lelki sérüléseket is okozhat benned.Talán egy pszichológus kellene neki, esetleg új társa, aki szereti, segíti, támogatja, terheket vesz le a válláról.Nem tudom...Ha olyan hangulata van le lehetne vele ülni akár többször is őszintén beszélgetni az érzelmeidről, az ő érzelmeiről, de szerintem ez csak ideig-óráig segítene.Amíg boldogtalan, megtört lelkileg és soknak érzi az élet terhét addig te semmit nem tehetsz, nem rajtad múlik.Pár őszinte beszélgetést talán megér, de ha nem változik semmi, inkább add fel most, fogadd el, hogy ez lesz míg nem tudsz a saját lábadra állni és nélküle is meglenni, fektess energiát a saját jövőd építgetésébe és magadban értsd meg, hogy nem te vagy a hibás.Ne hidd el neki, bármit is mond.

mi az, hogy a régi anyukád?

ő változott meg?