Mennyire van (nak ) tekintettel a pici babára az előző házasságból született gyerek (ek)? Kimondottan arra gondolok amikor apás (anyás) hétvége van.

Nem kellene, hogy a pici diktáljon. Amikor az első gyeremekem megszületett, azt mondta a barátnőm, hogy úgy alakítsam az életünket, hogy NEKEM jó legyen. Mertha én kiegyensúlyozott vagyok, mindenki az. Szóval nálunk ez baromira bevált. Az meg, hogy alapvető higiéniás szabályok, azok ugye akkor is voltak, amikor nem volt még kisbaba. Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem kell túlságosan ezzel foglalkozni, minden megy a maga útján. Málunk is volt, hogy az egy hónapos körül alvás időben összefutottak a családból a gyerekek, 3 -vestől a 16 évesig, és egymást túlkiabálva ordítottak, hogy csend legyen, mert alszik a pici. (és a pici tényleg aludt. :)

Hagyd, hogy megszeressék, ne korlátozd a nagyokat.

10. 47. vagyok.

Akkor arra figyelj, hogy ne a kicsire hivatkozva kérj tőlük dolgokat (csend, tiszta kéz, satöbbi). Én erre nagyon figyelek, hogy ne legyen féltékenykedés.

Azért nem kell kiabálni, mert ÉN megsüketülök.

Azért kell kezet mosni, mert fúúúúj (:-)) koszos a kezed. És koszos lesz tőle a fal, nézd meg, itt a kézlenyomatod, apa mit fog szólni??? Most hívhatjuk a festőt. Van rá pénzed? Mert az sokba kerül ám nekünk! Akkor most nem eszünk fagyit, mert kell a pénz a festőre...

És így tovább. Persze ezek csak példák voltak,de érted a lényeget, ne a baba miatt! Hanem amúgy is! Akkor nem lesz oka féltékenységre, aminek a veszélye itt különösen fennáll (nem teljes családban nőnek, pláne "ellenfél" a pici).

Én rászólok a nagylányra, persze normális hangnemben, hogyha bejön, vegye le a cipőjét és mosson kezet, mielőtt a gyerekhez nyúl.

Néha húzza a száját, pedig tudom, hogy szeret.ilyenkor századszorra is elmagyarázom, miért szükséges.Türelem.:)

Szia,

mi öcsémmel 15 és 16 évesek voltunk, mikor megszületett apu új házasságából a hugicánk.:) nagyon tiszteletben tartottuk a kicsit és apukánk "új" :)) feleségét is és mindent úgy csináltunk, igyekeztünk, ahogy kérte. (igaz, mi csak vendégségbe jártunk oda, és néha ott aludtunk, de nem éltünk ott). amúgy ebben apu nem is tűrt volna ellentmondást! de nem is volt kérdés, hiszen a kishugunk... én nem mertem nagyon hozzáérni se, féltem, hogy elejtem, de öcsém ringatta meg altatgatta. nagyon édes baba volt. csak nem volt szabad hangosan beszélni, amit néha elfelejtettünk, és amikor ránk szóltak, kicsit szégyelltük magunkat. de egyszerűen tényleg csak elfelejti az ember (főleg, hogy kamasz). amúgy semmi, de semmi probléma nem volt. Most 12 éves és kis ördögfióka :))