Így tényleg még nehezebb elfogadnia egy szülőnek a gyermeke halálát?

Nehéz elfogadni egy gyermek halálát a szülőnek, pontosabban nem is lehet. Csak élni a tudattal, hogy már nincs..

Szerinted számít egy anyának, apának, hogy nem lesz kit mellé temetni? Az ő drága kincsét lepi a sírhalom, mit érdekli, kerül-e mellé valaki..

Ha fiatalon meghal, és van párja, szerinted elvérható az életben maradt féltől, hogy ne legyen új társa? Nem.

Mindenképp egyedűl marad a sírban. De ez olyan mindegy.

A halottnak, a szülőnek is.

jól írja az első, ezért a kérdésed értelmetlen.. Nincs nagyobb fájdalom amikor egy szülő túl éli a gyermekét. Teljesen mindegy hogy fiatalon vagy idősebb korban hal meg, és az is teljesen mindegy hogy volt-e párja vagy sem..

Az ember sosem szeretné túlélni a gyerekeit..

Én is egyetértek. Ha egy szülő túléli a gyermekét, baromira nem az fogja érdekelni, hogy volt-e párja avagy sem. Ilyen helyzetben sokszor közös, családi sírt csináltatnak és majd a szülők kerülnek mellé, avagy senki. Ez már szerintem részletkérdés, senkit nem érdekel.

Ezen felül én fiatal vagyok még, de ha hirtelen meghalnék, a párom elé támasztott elvárásom éppen az lenne, hogy idővel igenis keressen magának új párt! Joga van a boldogsághoz... Ha pedig új szerelme, új élete és családja lesz, akkor senki nem várhatja el, hogy sok tíz év elteltével mellém és ne a családja/felesége mellé temessék, ez ésszerű!