A családom teljesen kisajátít és megakadályoz az ismerkedésben, barátkozásban. Mit tegyek?

Vegyél nagy levegőt, és határozd el, hogy mivel ők nem egészen egészségesek mentálisan, többet nem alkalmazkodol hozzájuk. Az előzményeket le tudod törölni például, és el is mehetsz netcaféba, nem kell az otthoni közös gépen netezned, amit ők is használnak. Rakathatsz a gépre jelszót is például, és akkor a saját fájljaidat nem látják.

Saját szobád van?

Ami a saját intim szférádba tartozik, azt védd meg! Teljesen jogos az! Megerősítelek ebben!

Én nem mentem el 22 évesen vidékre hétvégére a netszerelmemhez, mert anyukám balhézott miatta, és nem vállaltam be az érzelmi következményeket. Ma már nagyon, nagyon bánom, de ma már le tudnám szarni. Akkor nem tudtam.

Ebben nincs igazuk, a gyerek tartásköteles 25 éves koráig, ha nappalin tanul.

És cserébe nem kérhetnek semmit.

Még a jog is bölcsebb, szeretőbb, mint ők.

És mindezt miért tartják szükségesnek? Sosem beszéltetek erről?

Mondjuk az "elköltözni nem tudok, mert itthon lakok" elég fura magyarázat. Ha ez a helyzet nem változik, valamit kezdeni kéne ezzel, mert az abnormális, hogy egy huszonévesnek a szülei szabják meg, hogy elmehet-e mondjuk szórakozni, vagy hogy ellenőrzik, kivel beszél, milyen oldalakat néz az interneten. Biztos nem tudnál elköltözni? Nem tudnál munkát vállalni tanulás mellett, és pár sulis társaddal összeköltözni? Ha az én szüleim lettek volna ilyenek, én mindent megtennék, hogy meneküljek ebből a helyzetből, számomra ez kibírhatatlan lenne.