Komolyan gondolja-e egy anya, akivel eddig jó viszonyban voltam, a veszekedés közben elhangzottakat?

Ha leírnád, hogy miről beszélgettetek...De nem is kell, csak gondold végig. Ha olyan téma, ami mélyen érinti, akkor érthető. Lehet, hogy belement, de nem készült fel igazán a kérdésre, témára. Aztán amikor egy "sebet" érintett, akkor kifakadt. Ilyen az emberi természet. Ha valamiért erős félelmet érez, mert valaki felhozza, legalábbis ő így érzi, mert hárít és összekapcsolja a személlyel, akkor a személy iránt érez dühöt, mert magával az érzéssel nem tud mit kezdeni, megfoghatatlan. Vagy ha olyan, amiről nem akarta, hogy megtudd...szintén félelemből... Gondolkodj rajta, ha nem jutsz semmire, írd le akár privátba is, de itt úgysem tudja senki, hogy ki vagy, nyugodtan leírhatsz bármit bármilyen részletességgel.

Üdv!

Nem tudom, mi lehetett az a téma, amiről beszélgettetek és talán kellemetlen kérdést tettél fel anyukádnak, de itt lehet a haragja oka...

Lehet, te nem is tudsz róla, de kellemetlen helyzetbe hoztad?... Vagy (akaratlanul) mondtál valami olyasmit, ami neki nagyon rosszul esett???...

Ezt személyesen kellene megkérdezned tőle, nem telefonon!

Kérdezd meg tőle : mi a baja???... Ha akaratlanul megbántottad, akkor bocsánatot kérsz, de fogalmad sincs, miért haragszik most hirtelen rád?!...

Persze, hirtelen haragjában az ember mond sok mindent meggondolatlanul, aztán később már visszaszívná, de már késő!... Biztosan anyukád is hirtelen dühében vagdalkozni kezdett, ne vedd "halálkomolyan"! :[

===============================

"...A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége. Ez a nagyszerű és félelmetes az emberi életben, ez a végzetes minden emberi megnyilatkozásban és vállalkozásban. Azt mondod: "fehér" vagy "fekete". De a világon fehérek és feketék is élnek, igaz? S egy fehér szemében más a fekete, mint egy fekete szemében. S végtelenül másként tükröződik minden emberi lélekben a világ. Minden kiejtett, leírt szónak más és más a zengése kétmilliárd és néhányszáz millió ember lelkében. Ezt is tudnod kell, s nem szabad soha meglepődnöd a visszhang felett, mellyel az ember a másik ember szavára felel..." (Márai Sándor: Füves könyv – A félreértésről)

"...Mert az emberek teljességgel kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy embert, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd a sikerben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait – az ember csodálatos és titokzatos marad, akkor is, ha máskülönben félhülye. A csapásra talán rikoltással és örömkiáltással válaszol, a siker néha megtöri, lehangolja. Néha egészen érthetetlen alkalomból dühöngeni kezdenek az emberek; például elviseltek gyászt, megaláztatást, anyagi, testi vagy erkölcsi szerencsétlenséget, de aztán egy pillanatban gyilkolni, vagy hörögni és üvöltözni kezdenek, mert a villamos nem jön idejében, vagy szorít a cipőjük. Kiegyensúlyozott, mértéktartó emberek egészen különösen válaszolnak valamilyen útszéli megjegyzésre: mintha lényük titkos sebét érintetted volna meg. Van, aki nem bírja el a telefon csengését, más kadarkát kér, mielőtt a bitóra vezetik. Az állat, a kő, a növény is szabályosabb, kiszámíthatóbb, a vihar és a földrengés megbízhatóbb, mint egy ember. Az emberek csodálatosak..."

(Márai Sándor: Füves könyv – Az emberek kiszámíthatatlanságáról)

A magánélet az magánélet még egy anyukának is.Pláne ha felnőtt már a gyermeke.

Az hogy ti egy "csapat" vagytok nem azt jelenti,hogy elszámolással tartoztok mindenről egymás felé...

Áh, az én anyám is ilyeneket vág a fejemhez, hogy tartsam el magam, bármivel felidegesítem, de a múltkor mondta, hogy persze nem gondolja komolyan, de mikor ideges mindenféléket mond, meg hajlamosak az emberek arra, hogy valami jó érzékeny ponton rúgjanak vissza az embernek. :)

Keresztanyukám is múltkor jól beszólt valami hasonlót a lányának és mondta, hogy utána úgy megsajnálta szegényt.

Én is szoktam mérgemben azt gondolni, hogy haza se jövök többet, meg a sim kártyámat is ketté töröm, hogy fel se tudjanak hívni, aztán persze... meg is bolondulnék.