Ez normális, hogy vannak ilyen érzéseim? Vagy csak túl érzékeny vagyok, ugye?

Arról van szó, hogy néha annyira úgy érzem, hogy le vagyok maradva...25 éves vagyok, házas, nagyon szeretem a férjem, de még nincs babánk.Szeretnénk már nagyon!

A húgom is férjnél van(előbb ment férjhez mint én) és neki nem rég született a picije.Teljesen más temperamentumú mint én, mindig is ő volt a központibb személyiség, és nem is akart egyből babát, de mikor abbahagyta a tabit egyből terhes lett.Mi meg próbálkozunk már pár hónapja és nincs még baba(volt egy vetélésem is).

Ne értsetek félre, egy csepp irigység sincs bennem, nagyon szeretem a húgom, meg a kis unokatesóm, csak néha rám tör ez a hülyeség, hogy le vagyok maradva, és hogy már nagyon szeretnék picit...A szülinapom is, mikor mentünk hazafelé, úgy elsírtam magam...hogy már 25 vagyok...tudom hülyeség, mert vannak akik több éve próbálkoznak és nem jön össze, meg tudom nem kéne hogy kisebbségi komplexusom legyen....csak le akartam írni...