Ti beszámoltok "mindenről" a szülőknek?

Én általában úgy megyek el otthonról, hogy "X Y-nal találkozom" vagy "lemegyünk meginni valamit, kb. ekkor meg ekkor jövök".

Ha látják, hogy készülődöm, akkor néha megkérdezik, hogy hova megyek, de nem zavar. Válaszolok és kész. Ha nem akarom, hogy tudjanak valamiről, akkor csak nagyvonalakban válaszolok pl. "ismerősömmel megyünk egy kört a városban". Nem szoktak kíváncsiskodni, mert legtöbbször elmondom magamtól, és ha egyszer-egyszer nem, akkor nem mennek bele a részletekbe.

Szerintem te is beszélj nagy vonalakban a dolgokról, így nem tudják mondani, hogy nem mondasz el soha semmit, de mégis megmarad a magánéleted...

21l

Amíg otthon laktam, én is mondtam, hogy "leugrok, iszok pár sört a haverokkal, ne várjatok", vagy "bementem fehévárra, majd jövök" meg ilyesmi.

OK, tudom, semmi közük hozzá, hogy merre vagyok, meg egyéb közhelyek, de én is tudni akarom, hogy hol lesz a gyerekem, ha nagy lesz :)

Én is meg szoktam mondani. Nem szoktam olyanokkal találkozni, akiket nem mernék bevallani, ha necces a helyzet, akkor megkérem, hogy erről most ne kérdezősködjön, ha van valami, amiről tudnia kell, majd elmesélem. Ilyen egyszer volt.

20L

Nem. A magánéletem csak rám tartozik.

Megválogatom azt, hogy kikkel barátkozom, így szerencsére nincsenek zűrös ismerőseim.

Dolgozom és iskolába járok amúgy, és kiveszem a részem a háztartásból.

22/L

már nem élek anyámmal, de így is gyakran mesélek neki hogy megy az életem. vannak dolgok, amikről jobb ha nem tud, így annál többet beszélek a szép és jó eseményekről, h azt lássa minden oké velem. nem szeretném ha aggódna, esetleg leomlana benne a kép a kis drága szeretett egyetlen lányáról. nem szeretnék neki fájdalmat okozni.

nem hazudok neki, de nem is mondok el mindent.

sztem ez egy baromi jó technika a kényes kérdések elkerüléséhez. ne várd, h kérdezzen, áraszd el a válogatott pozitívumokkal, akár kicsit színezheted is a dolgokat, részletesen mesélhetsz valami előnyös színben feltüntetőt. onnantól eszébe sem jut aggódni. mert sztem az aggódás motiválja ezt a kotnyeleskedést.

ha azt látja, h kiegyensúlyozott vagy, akkor fel sem merül benne h baj van.

nem érzem undorító lépésnek, inkább a kecske és a káposzta esete jut eszembe róla.