Mit tegyek? Ti sem mernétek a gyereket közelébe engedni? Vagy én reagálom túl?

Anyósom házában lakunk, egy külön lakrészben, de közvetlen átjárással. Hazaköltözött a sógornőm, nincs munkája, de elvárásai annál inkább, ergo eltartatja magát, mi meg tűrjük a kicsapongásait. Mert érdekes módon bulira, cigire, autó tankolására van pénze (gondolom abból, amit az anyjától kunyerál). Egész nap zajong, még éjszaka is, járnak hozzá a barátnői, vihognak, zuhognak az emeleten, csapkodja az ajtókat, átront hozzánk is és hozza az éppen itt lévő barátnőt, stb.

Sajnos a férjemmel pontosan tudjuk, hogy korábban drogozott, és gyanús a viselkedése, hogy most sem hagyta el a szert. Néha olyan, mint egy élőhalott, zavarodottan beszél, kapkod, rángatózik, mint egy idegbeteg, a családnak előadja a szenvedő szegény kislányt, közben meg hallom egész nap, ahogy telefonon röhögcsél a barátnőivel, és sokat eljárkál ide-oda, ki tudja mit csinál olyankor. Éjszaka jön haza, veri az ajtót, mert nem vitt kulcsot, abszolút nincs tekintettel arra, hogy itt egy kicsi gyerek van, aki olyankor már javában aludna. A szerelmének hívja az unokaöccsét, nekem meg hányingerem van, ha csak átjön egy pillantást vetni rá.

De mégis ő van itthon, most hogy mondjam az anyjának, hogy nem akarom itt látni, mikor több joga van itt lenni, mint nekem, aki "csak" a férjem és a gyerekünk révén lakok itt, eltekintve attól, hogy mi beleszállunk a rezsibe elég rendesen. Nyilván egy anya nem dobja ki a saját gyerekét, legyen az akármilyen is.

Fogalmam sincs, hogy mi lenne a megoldás. Vagyis a költözés az egyetlen, ez biztos, rajta vagyunk a dolgon, de addig is hogy tartsam távol magunktól úgy, hogy anyósom ne sértődjön be?