Mi lenne a megfelelő lépés?
Az anyósom egész életében despotikusan viselkedett, amivel csak az a probléma, hogy közben azt hiszi, hogy szerető, törődő, imádni való, felelősségteljes szülő és ember. Nem lehet vele megbeszélni dolgokat, vagy ha mégis, az is csak ideig-óráig tartó változás. Még csak éreztetni sem lehet vele, hogy a dolgok nem mennek éppen a legjobban, mert olyankor előadja, hogy "a dolgok nem így működnek", illetve őt a vallása felmenti az ilyen problémák alól, mert a karmája, és nem a családja dolga megítélni őt.
A barátom már eldöntötte, hogy minden kapcsolatot azonnal megszakít vele, ahogy tud, de tudjuk, hogy az anyósa, pont a feljebb írtak miatt, ezt nem értené meg. Szeretném, hogy tisztában legyen azokkal a dolgokkal, amiket az évek alatt elkövetett, hátha még van lehetősége a változásra, de attól tartok, nagyon kiborulna és depresszióba esne, ha valamelyikünk akár finoman felvilágosítaná arról, mit és miért érzünk vele kapcsolatban.
Ha viszont nem érti meg, akkor akárhová költözünk a bolygón, folyton a nyakunkra járna, így vagy úgy, és élete végéig nem lenne nyugtunk a "szent bölcsességétől". Ha pedig őszinték vagyunk vele, az egész család kiátkoz, mert áldozatnak tekintené magát, és nekiállna nagyon csúnyán áskálódni. Nem akarom, hogy a párom rossz szájízzel mondjon búcsút, de ez így nagyon rizikós. Ti mit tennétek?
Még fiatalon is nehéz változni, idősebben, gondolok itt 50 felettiekre, szerintem kizárt, még akkor is ha mindenki más, rajta kívül másként ítélimeg a dolgokat.
Minimálisra csökkenteném a látogatásokat ésengedném, hogy a gyermeke beszélje meg vele a dolgokat. Nem szólnék bele, de a férjem előtt nem titkolnám a véleményem.
Én vagyok köztük a tűzfal. A férjem nagyon sok haragot táplál az anyja iránt - jogosan - de hiába, akár hangot adott a haragjának, akár az én tanácsomra a lehető leginkább kulturált megbeszélési módot választotta, konkrétan lehetetlen 1 hétnél hosszabban normális kapcsolatban maradni vele.
Sokszor a távolság oldja meg a dolgokat, de most a lehető legritkásabb a kapcsolat, mégis nagyon feszült a helyzet.
Hagynám, hogy ő kezelje a dolgot, de félek, ha nem nyugtatom időközben, tettlegességig fajul a dolog. Ezért gondoltunk arra, hogy meglépünk örökre.
Egyelőre itt ragadtunk, és ha a párom nem megy anyós közelébe, akkor az anyós megy hozzá. Kikerülhetetlen. És fogalma sincs róla, a fia mennyire nem kedveli, mert ha tudatja is vele, néhány nap alatt elfeledi a dolgot.
Én csak azon gondolkodom, amikor elmegyünk, mi lenne a legbékésebb módja az elmenésnek.
Igazad van, de ahhoz, hogy simán csak elmenjünk, meg kell tudnunk bocsátani neki. Ami nehéz úgy, hogy még csak azt sem hajlandó elfogadni, miket követett el. De mindenképpen ez lenne a legmegfelelőbb és legnemesebb kérdés.
Imád utazni, főleg messzire. Valahogy egyáltalán nem hiányzik, hogy egyszer csak viharosan betoppanjon, elmagyarázza, hogyan kell élni, főzni, dolgozni, gyereket nevelni, azután hetekre, hónapokra ottfelejtse magát a konyhaasztalnál szivarozva. De hát legfeljebb titkoljuk a címet...
És attól félek, ha úgy megyünk el, hogy nem éreztetjük vele, mekkora a harag, később nekiáll érzelmileg zsarolni a férjemet mindenfélével.
Köszönöm a választ!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!