Ha a családom egyértelműen utál, akkor mit lehet tenni? Hogyan lehetne átvészelni ezt az időszakot?

Elég hosszú sztori, de röviden: 21 éves vagyok, sajnos egy betegség miatt félbe kellett szakítanom az egyetemi tanulmányaimat. Azóta én vagyok itthon a fekete bárány.

A szüleim folyamatosan csak vitatkoznak velem és a fejemhez vágják hogy milliókat dobtak ki az ablakon az egyetem miatt én meg arra nem voltam képes hogy befejezzem. Ezután megkapom azt hogy milyen kis szerencsétlen vagyok és hogy majd egy jó nagy senki lesz belőlem. Majd azt, hogy miért nem dolgozok, miért "döglök csak otthon" egész nap? Persze én ezerrel keresem a munkát, de hát érettségivel nem könnyű találni, pláne itt, ezen a környéken ahol én lakom, amúgy is nagy a munkanélküliség.

Mindezek mellé a többi rokontól is megkapom hogy miért nem kezdek már valamit az életemmel, nem érzem-e hogy milyen szánalmas, meg hogy nekik 21 éves korukban már családjuk volt, önálló keresettel nekem meg még egy normális barátom sincs stb.

Szóval elég sz*r a helyzet, teljesen bezárkóztam mostanra, szinte alig járok el, van hogy ki sem mozdulok egy hétig a házból (ugye pénzem sincs nagyon a szórakozásra..) és már nagyon belefáradtam az örökös zsörtölődésbe és abba, hogy bármi történik én vagyok a hibás és hogy rajtam vezetik le a feszültséget, mert én kéznél vagyok. Ha épp veszekedni van kedvük akkor képesek belekötni bármibe hogy aztán órák hosszat szidni tudjanak, de van olyan is hogy egy nap hozzám sem szólnak, rám sem néznek.

Szerintetek hogyan lehetne ezt megoldani? Már gondolkoztam külföldi munkavállaláson is meg ilyesmi, csak ugye a betegségem miatt eléggé le van korlátozva a vállalható munkák száma..