Mit tennél, ha szembe jönne veled Ő, és egyértelműen a tudtodra adná, hogy többet akar, mint barátság?

Előbb szeresed meg Magad! Az az alapja a szerelemnek. Látod, még el sem kezdődött, de már megbukott ott az ügy, hogy nem vagy képes elhinni, hogy valaki téged szerethet.

ezzel a rettegéssel a mélyben állandóan azon mesterkedik az elméd, hogy mivel szabotálhatnád ezt a kapcsolatot, mivel beszélhetnéd le magad róla, mert mekkora lebőgés lenne, ha megtudná, milyen szar alak vagy, és ha mégis így kellesz neki, tojásokon lépked a kapcsolat, mert félsz, egyszer csak leesik majd neki, hogy tényleg szar alak vagy.

Ilyen hiedelemmel nem lehet semmilyen emberi kapcsolatot élni.

Egészséges lelkű ember meg alig várja, hogy ilyenbe fejest ugorhasson - csak az összehasonlítás miatt mondom, lásd, mekkora zavar van Benned.

Olvasnivaló: Osho: Intimitás

"Bizalmas viszonyra vágyunk, de nem mutatjuk meg magunkat. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé, pedig mindketten vágynak rá. Ezért mindennapossá váltak a "cserbenhagyásos" kapcsolatok az olyan társadalmakban, mint a miénk, amely egyre inkább elfogadja az alkalmi szexet. Ebben a gyengéd és szeretetteljes útmutatóban Osho lépésről lépésre bemutatja, mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt megváltoztassuk. Kiderül, mi teszi félelmetessé az intimitást, és hogyan győzhetjük le ezeket a félelmeket, miként erősíthetjük meg önmagunkat és kapcsolatainkat annyira, hogy bátran adjunk, és örömmel fogadjunk őszinteséget és bizalmat. Aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. Ez az intimitás alapja. Arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön velünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, és anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk a kezdő lépést. Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés vagy a mások tanácsai szerint élt élet elvesztegetett idő. "

"Persze, hogy hezitálok, hiszen csoporttársak vagyunk,"

Ez egy baromság, mert:

1. ez egyértelműen előnyére válik a kapcsolatnak, amíg tart.

De Te attól félszl mi lesz, ha szétmentek és csoporttársak vagytok?

HHEEE?!

2. Előre a szakítást tervezed és arra játszol???!

3. És még csak abban se bízol, hogy vagytok annyire érettek emberileg, hogy ez nem lesz gond köztetek?

4. És ha a fentiek mind rosszul sülnek el, akkor nem lesztek képesek elintézni, hogy másik csoportba kerüljetek?

Ez egyik sem egészséges gondolat....

Kérdező, miért fosol ennyire egy esetleges szakítás következményeitől a csoporttársi kapcsolatotok rovására?

Utána már nem tudtok beülni ugyanarra az órára, vagy mi?

Talán vagytok elég intelligensek ahhoz, hogy meg tudtok oldani elegánsan egy esetleges a szakítást, és félre tudjátok tenni, pláne ha a továbbtanulásotokról van szó. Maximum kicsit kínos lesz beülni az órákra együtt, na bumm, és akkor mi van?

Attól mert szakítasz valakivel, nem kell hogy a barátság is tönkre menjen. Vagy ha nem is maradtok nagyon barátok, de normális ismerősök, azok lehettek. Nekem is volt sok kapcsolatom, a legtöbbel egész jó beszélő viszonyban vagyok. Van aki jó barátom maradt. Függetlenül attól hogy én szakítottam vagy a másik.

Tudod a buta embereknél nem marad meg a normális emberi viszony. Ha őszintén elfogadod a másikat, akkor nem fogod feltételezni, hogy rosszat akart neked, és akkor haragudni se fogsz rá. Függetlenül attól, hogy esetleg mégsem vagytok a nagy Ők egymás számára.

33/N