Összejönnétek olyan férfival, aki miattatok szakított a barátnőjével?

persze, ha én is úgy érzek iránta:)

én is a párom miatt szakítottam...amúgyis rossz volt a kapcsolat...még picit harcolgattam azért érte, de egyre inkább láttam, hogy nincs értelme...egyre közelebb kerültem a mostani páromhoz és végülis ő gyorsította meg a folyamatot...júniusban a férjem lesz és boldogan élünk majd, míg meg nem halunk!:)

24L

"Ez pedig, hogy akkor majd más miatt engem hagy el...baromság. Ha ez az elv igaz lenne, mindenki a gyerekkori első szerelmével lenne együtt."

Ez az elv amiről te írsz ...az a baromság, te tipikus kapcsolatfüggőségben szenvedsz! Tudtad? :)

Nem lehet csak úgy kapcsolatot befejezni, hogy utána egy ideig ne legyen senkid? Hm? Hanem csak úgy egymagad vagy? És akkor teszem azt senkit nem dobnál senkiért, senkit nem csalsz meg(érzelmileg sem, és senki nem sérül...), senkit nem alázol meg. erre még nem gondoltál? Muszáj egyből (diplomatikusan fogalmazva) ágyból-ágyba esni?

Ha egy kapcsolatnak vége, akkor vége. Az hogy elkezdesz valaki iránt szerelmet érezni (miközben még kapcsolatban vagy) az azt jelenti, hogy már nem szereted azt akivel éppen vagy és még annyira sem tiszteled, hogy mikor az apró jele is felmerül annak hogy már nem szereted (mert ez már akkor van amikor még nem ismered azt a bizonyos 3.-at) , elmondd az érzéseidet, ráadásul önmagadat sem ismered elég jól (ezek szerint nem tudod mikor vagy szerelmes), csak támasztéknak használod, nem mered felvállalni az érzéseidet (=hogy már nem szereted) mert félsz hogy egyedül maradsz (=kapcsolatfüggőség, beparázol hogy jaj mi lesz velem, félsz kilépni a bizonytalanba, félsz hogy a két szék közül a pad alá fogsz esni és hogy az már milyen ciki =társadalmi elvárás+birka szindróma: legyen pasid, gyereked, autód, lakásod...stb).

Nekem ilyen (tesze-tosza) pasira nincs szükségem, aki ennyi önismerettel sem rendelkezik, mert aki önmagát nem ismeri, attól nem lehet elvárni hogy a másik felet is meg akarja ismerni...a szeretetről, tiszteletről meg nem is beszélve.

Amúgy meg ha szerelmes vagy akkor nem létezik más számodra, amint elmúlik a szerelem onnantól kezdve problémáid vannak az illetővel (pl apró kis hülyeségek: hangosan csámcsog, a wc-ben ha kiürül a papírguriga nem tesz újat a helyére, fogkrém-hogy hol nyomod meg...stb), gyakoribbak a veszekedések is, és itt van az a pont hogy csak kényelemből maradsz annál akivel vagy...ez már nem szerelem, max szeretet, kényelem, gazdasági közösség...

Így már érthető?

Ellenvetés?

:)

"amúgyis rossz volt a kapcsolat...még picit harcolgattam azért érte, de egyre inkább láttam, hogy nincs értelme"

Köszi 8:35-ös pont erről írtam :) hogy van ilyen szakasz :)

#12

Már ne is haragudj, de te ezt az egészet annyira bonyolult szarnak állítod be teljesen feleslegesen.

Önismeret hiánya? Kapcsolatfüggőség? Kényelem? Olyan szavakkal dobálózol olyan összefüggésekben, hogy annak semmi értelme nincs.

Meg amit te leírsz az csak egy túlbonyolított szituáció.

Fiatal voltam mikor összejöttem az első nagy szerelmemmel. A rózsaszínköd persze ott volt, nagyon sokáig. Együtt terveztük az életünket, gyerekek, házasság, és tényleg komolyan gondoltuk(én legalábbis).

Aztán eltűntek a fellegek, megláttuk egymás hibáit, próbáltuk elfogadni, kompromisszumokat kötni, tettünk a kapcsolatért. És nem rögtön továbbálltunk az első gödörből.

Kezdett az egész megromlani, és persze, hogy féltem kilépni ebből. Nem azért mert egyedül maradok, hanem mert annyira komolyan gondoltuk a dolgokat és belül tudtam, hogy mindez nem fog megvalósulni.

Szerettem még őt(ugyan nem úgy ahogy az elején, de szerettem), ezért küzdöttem érte.

Közben megismertem a páromat, aki figyelt rám, törődött velem, megnevettetett. És azon kaptam magam, hogy vonzódom hozzá és keresem a társaságát.

Itt döbbentem rá, hogy ennek a kapcsolatnak tényleg vége. Szakítottunk.

Aztán összejöttem a párommal és nem azért mert kapcsolatfüggő vagyok, hanem mert most találkoztam vele és beleszerettem.

Annyira szégyelltem magam, úgy éreztem mintha nem tisztelném az exemmel töltött x időt, hogy máris másnak a karjaiban vagyok.

Tudod, hogy ez mennyire bántott? De hát az érzéseimnek nem tudtam parancsolni..és miért is tettem volna, ha jól érzem magam.

Ha nem találkozok a párommal, akkor egyedül maradok egy darabig.

Szóval ha valaki kapcsolatból kapcsolatba lép, az nem jelenti, hogy kapcsolatfüggő. És azt sem, hogy nem ismeri önmagát, vagy nem tiszteli a másikat.

MEgingott a szeretünk egymás iránt az exemmel, de nem az volt az első, hogy a legapróbb jeltől is már kilépek. Akkor mindentől megfutamodnék, ha ennek így kéne lennie.

Próbáltam küzdeni és idővel beláttam, hogy nincs értelme.

Szóval egy nagy túlkomplikált hablaty, amiről te írsz.

"Közben megismertem a páromat, aki figyelt rám, törődött velem, megnevettetett."

Gondolom ugyanezt érezted az első nagy szerelmednél is, nem?

"Itt döbbentem rá, hogy ennek a kapcsolatnak tényleg vége."

Önismeret hiánya, mert kellett hozzá más IS hogy felnyissa a szemedet...

"Aztán összejöttem a párommal és nem azért mert kapcsolatfüggő vagyok"

A függőség első jele a tagadás :))))

"Annyira szégyelltem magam, úgy éreztem mintha nem tisztelném az exemmel töltött x időt, hogy máris másnak a karjaiban vagyok. "....."Szóval ha valaki kapcsolatból kapcsolatba lép, az nem jelenti, hogy ..... nem tiszteli a másikat. "

Mondjuk NEKED legalább volt lelkiismeret furdalásod (amit írtál is). De VANNAK OLYANOK akik lelkiismeret furdalás nélkül fekszenek ágyból ágyba, amit fentebb leírtam rájuk vonatkozik...

Tudod akinek nem inge ne vegye magára...

:)

12-es, köszönöm ezeket az oda nem illő barom jelzőket, de én nő vagyok és sosem voltam kapcsolatfüggő :)

2 évig voltam egyedül, miután lett párom, de akkor is előfordult, hogy kapcsolat alatt lettem másba szerelmes és szakítottam.

Ezzel az ég világon senkit nem aláztam meg és sosem csaltam meg senkit.

Ritka megkeseredett lehetsz, ha ebből ezt hoztad ki.

Összefoglalva a TOVÁBBI félreértelmezések elkerülése végett:

Amúgy meg ha egy pasi ki akar szállni a jelenlegi kapcsolatából, nekem ne jöjjön azzal hogy "jaj megismertelek, most akkor miattad szakítok a barátnőmmel" című mesével. Legyen tökös és időben vállalja fel (felbukkanásom előtt), hogy a kapcsolatuk már azelőtt megromlott hogy én képbe kerültem (megismert) és NE rám fogja, NE rám kenje, NE velem vitesse el a balhét, mert ő képtelen kimondani ezt.

Így már érthető?

Hisz ti is írtátok, hogy az előző kapcsolatotokban dúlt a love, majd jöttek a problémák, ti küzdöttetek, de végén szakítás lett a vége...tisztelet azoknak akik et úgy tudják kimondani, hogy nincs velük / mellettük / nem ismerkedtek meg a harmadikkal még akkor. mennyivel tisztább úgy kijönni egy kapcsolatból, ha felvállalom hogy "bocsi nekem/nekünk ez nem megy, ne "gyilkolásszuk lelkileg" egymást tovább". És most nem az első adandó problémáról beszélek, hanem arról, mikor már sorozatban vannak problémák, mikor már egyik fél sem akar alkalmazkodni, mikor már feláll a szőr a hátadon mikor meghallod a hangját, vagy látod hogy ő keres telefonon, mikor már terhesnek érzed hogy vele vagy, mikor már egyedül jobban érzed magadat mint vele...stb...

"barom jelzőket"

Légy oly kedves idézd azt a mondatot, amiben te "barom jelzőket" látsz (=látni vélsz)!

"Aztán összejöttem a párommal és nem azért mert kapcsolatfüggő vagyok"

A függőség első jele a tagadás :))))

Azért ezen jót nevettem. Igazán értelmes lehetsz, ha ebből te erre következtettél.

Csak azért mert épp akkor lett vége a kapcsolatnak, még nem fogom elküldeni azt akit megkedveltem.

De ahogy elnézem nálad van kötelező "gyászidőszak". Hát egészségedre.

A szakítás mindig fájdalmas. Roskadjak magamba otthon?! Ha van valaki akivel jól érzem magam, és mellette nem gondolok 0/24 a fájdalmas érzésekre, akkor az jó.

A barátnőim ugyanúgy figyeltek rám, de miért baj az, ha közben taláálkoztam egy olyan fiúval, aki szintén feledteti velem a gondokat?

Na és persze nem feltétlen jelenti, hogy valaki egyből összefekszik a másikkal.

Bár szerintem ez se gond.

Mindenki máshogy felejt.

Neked határozott elképzeléseid vannak, amiket soha senki nem fog megváltoztatni, hát élj így boldogan.

Én meg élek a magam módján boldogan. :)