Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten?

Ismerős a szituáció, nekem apukám ilyen. Én is próbáltam már beszélni vele, hogy egyből szóljon, ha valami nem tetszik neki, de mindhiába. Sajnos azon kívül, hogy megpróbáljuk beszélgetés útján megoldani a dolgot, jobbat nem tudok.

Valószínűleg valóban a személyiség és a tapasztalatok keveréke alakítja ki az effajta viselkedést. Apukám pl. teljesen tisztában van vele, hogy ilyen, sőt ő sem érti, de mégsem tud ellene tenni. Csak annyit tudunk tenni, hogy megpróbáljuk meggátolni, hogy felhalmozódjanak a dolgok. Tehát igyekszünk nem megkérni olyan dolgokra, melyeket szerintünk nem szívesen tenne meg, és állandóan figyeljük a reakcióit. Talán ez túlzás, de fő a békesség. Arra gondolok, hogy biztos nekem meg más furcsa, esetleg elviselhetetlen tulajdonságom/szokásom van, amit meg ő tolerál nekem.

űpárom is ilyen,csak ő nem előző feleség hanem az anyukája által lett ilyen.

Sokáig próbáltam nem megkérni olyanra amit tudtam hogy nincs kede,de ez nem működött,nem látok bele,hogy épp van -e kedve ahhoz amihez tegnap volt.

Beszélgettünk,azért nem mond nemet,nehogy megharagudjak.

Hiába mondtam,hogy nem trténik semmi rossz ha azt mondja,drágám,ehhez most nincs kedvem.

Így drasztikus megoldás,direktbe olyan kértem tőle,amihez tudtam hogy nincs kedve.Csöpögős romantikus film,kinai étterem(utálja),fürdőtakarítás (minden mást szivesebben megcsinál).Egyik barátnőmet utálja,vele közös program.Megtört a jég,nemet mondott.Ismét beszélgetés,"látod hogy nincs semmi rossz abból ha nemet mondassz?".Látta.Játszottuk még ezt egy ideig,erőt vett magán,szépen higgadtan mondta hogy ő azt nem szeretné.

Kb fél évbe került,most már megmondja ha nincs valamihez kedve.

De ehhez neked kell irtó türelmesnek lenni (hű,de sokszor toporzékoltam amikor nem látta,hogy basszus,felnőtt férfi,nem igaz hogy nem birja azt mondani hogy csöpögős film helyett ő focidöntőt nézne inkább)