Miért viselkedik így a párom velem? Bővebben lent.

Amikor megismertem,minden szép és jó volt. Soha annyi figyelmet nem kaptam senkitől,apró kis gesztusaival levett a lábamról. Ha rossz kedvem volt bekötötte a szemem,gyertyát gyújtott,töltött 2 pohár bort és így beszélgettünk. Minden reggel kis leveleket írt nekem,hogy mennyire várja az estét,hogy együtt lehessünk,stb. Tudom,a rózsaszín köd az elején... Aztán történtek a dolgok... Rettenetesen féltékeny volt mindenkire,a kocsi ablakából ha kinéztem oldalra,mindig mérgesen kijelentette,hogy én biztos valakit nézek. Nem tetszett neki,hogy vannak fiú barátaim,hogy néha találkozok velük. Nem tetszettek neki a lány barátaim sem,senki. Nem tetszett neki az életvitelem,sokat buliztam (a kapcsolatunk előtt!),túl jól éreztem magam (néha drogokhoz nyúltam,ezt már a kapcsolatunk elején tudta,szóval nem titkoltam semmit). Összejöttünk,keveset buliztam,mondhatni semmit,mert egy buliba voltam,ahol megint a drog... És ezután megtiltotta nekem,hogy ilyen helyekre járjak,megtitoltta,hogy drogozzak,hogy az ismerőseimmel találkozzak. Ezért a mai napig hálás vagyok neki,mert nem tudom most hol lennék. Megbocsájtott nekem,mondván minden jó lesz,csak tegyünk érte. Azt hozzá kell tenni,hogy ő szív (marihuánát),minden egyes nap. Na de vissza.. Minden szuper volt egy ideig,nem drogoztam,ő igen. Féltékenykedése továbbra is megmaradt,azóta is ilyen. Eltelt 1 év drogmentesen,teherbe estem. Nem direkt,de felelőtlenségből,nem is próbálom megmagyarázni,egyszer nem védekeztünk és most itt szuszog mellettem a fél éves kisfiam. Ő a legszebb dolog az életemben,érte élek. De a párom nem önmaga. A kezdeti kedvességnek már nyoma sincs. közös megegyezés volt,hogy tartsuk meg a babát,én gondolkodtam,hogy talán korai,ő egy percet sem. Ennek így kell lennie"-mondta,így hát így lett. Megígérte a terhesség alatt,hogy nem fog szívni,mert engem borzasztóan zavart (és zavar a mai napig) ez a dolog. Én le tudtam tenni anno mindent érte,ő nem képes rá. Sokszor itt hagy,megy a haverjához,aztán beállva hazajön. Nem mondom,hogy nem foglalkozik a fiával,mert hazudnék,de én többet várok tőle. ÉN. Velem szinte állandóan ingerült,olyanokat mond,hogy "hát te beteg vagy;nem vagy normális;úristen,most ezért hívtál fel?". Sosem mondja,hogy szeret,csak ha kérdezem. Dolgozik rendesen,mindent megkapunk,nem panaszkodom. De nekem hiányoznak az érzelmek. Hogy hozzám bújjon,hogy mondja is,hogy szeret,hogy ne 1 mp-ig tartson egy puszi. Ja igen,ekkora "csókot" kapok. Egy szájra puszi gyorsba és pá. Ha többet akarok,akkor valami ürügyet talál,hogy mehessen mellőlem. Nem közeledik felém szexuálisan (igaz,én sem felé,de próbáltam neki elmagyarázni,hogy hiányzik úgy,csak én most nem találom magam vonzónak,de attól még jó lenne,ha.. A helyzet változatlan.). Nem mondja,hogy szép vagyok,hogy tetszem neki,nem mond semmit igazából. Ti maradnátok egy ilyen kapcsolatban csak a gyerek miatt? Néha szép és jó minden,vagy csak épp nem foglalkozom akkor azzal,hogy amúgy mennyi minden hiányzik és ezért érzem jobbnak,nem tudom. Már komolyan nem tudom...