Apám egyfolytában úgy viselkedik velem mint egy kutyával és úgy beszél is velem. Mit tegyek?

Mindig estefelé részegen (1-2 bor van benne) és egyfolytában b@szogat de ha már semmi nincs benne akkor is szimplán mindenbe bele köt. Ilyenkor azt mondja, hogy bárcsak mentem volna anyámmal (németbe ment dolgozni) meg, hogy ő meg dög*ik úgy tartom el a magam hogy akarom. Mindig a tanulással b@szt@t ha aznap is tanulok belém köt, hogy egy sz@r szemét sz@r alak vagyok! Sosem emel rám kezet de lekicsinylően beszél velem pl: Héj te birka figyelj, nézd már te bu*kó stb. És ezek nagyon fáj nekem. Nem rég jött haza a nővérem és akkor is ordítozott velem, hogy egy sz@r alak vagyok meg, hogy ha nem vesznek fől sehová ő elküld otthonról, és azt láttam, hogy nővérem mellette állt (pedig nagyon jó a kapcsolatom vele) és nővérem el is mondta, hogy mehetek fogyi iskolába. Erre ge*ire kibuktam semmi oka, hogy ilyet mondjon és mégis apám mellett állt. Mivel anyám nincs itt, hogy mellettem álljon mert mikor apa elkezd oltogatni anyám mindig oda jött hozzám és szólt apámnak, hogy álljon le de ha vissza szólok apa egyből ordít, hogy nekem semmi jogom őt kioktatni meghogy ez ilyen sz@r köcs*g mint én ne pofázz@k neki...Sokszor gondolkoztam az öngyilkosságon de mindig ha odébb toltam 'a nagy napot' valami jó történt velem, ilyenkor azt érzem Jézus mellettem áll de mivel ezek a fájdalmak szinte minden naposak nehéz eldönteni megtegyem-e. De volt már mikor meg fogalmazódott bennem, hogy álmába (mikor részegen jön haza) leszúrom de csak hát mégis apám... Egy szóval nem tudom mit tegyek se kedvébe se semmibe se tudok jót okozni nekem.... 15/F

PERVERZ KÖ*SÖG KÍMÉLJENEK! sz@r életem van de eszem azért van!