Mennyire igaz az, hogy az emberek úgy fognak élni, mint ahogyan azt otthon a szüleiktől látták?

Mert sok helyen olvastam, hogy a hozott példa mennyire meghatározó az emberek későbbi életében.

Én viszont úgy látszik kivétel vagyok. Egy mondhatni ideális családban nőttem fel, ahol azt láttam, hogy a házasság szent dolog. Szüleim korán házasodtak, anyám 20, apám 26 volt. De gyerekük csak jó pár évvel később született, addig egymásnak éltek. Bár több gyereket akartak csak én vagyok egyedül, mert utánam anyám kétszer is elvetélt, hogy miért azt nem tudom. De ezen kívül semmi probléma nem volt köztük. Mindig együtt voltak, mindent együtt oldottak meg. És jövőre lesz az ötvenedik házassági évfordulójuk.

Erre itt vagyok én. Akiben semmi hajlandóság nincs arra, hogy házasságban éljen. És azt sem érzem, hogy olyan nagyon hiányozna az életemből a gyerek.

Pedig ezt láttam, ebben nőttem fel. És én mégsem akarok így élni.

De lehet, hogy én csak a kivétel vagyok, aki erősíti a szabályt? 34/N

Te hogy látod?