Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért vagyok ilyen 'semmi' a...

Miért vagyok ilyen 'semmi' a családban?

Figyelt kérdés
Amolyan láthatatlan ember vagyok. Apukám nem él velünk, pedig ő még rendes is velem! Anyukámat konkrétan nem nagyon érdeklem, nem kérdezi meg a suliban mi volt, esetleg hogy vagyok, semmi. Elég jól tanulok, és a rendmániámnak köszönhetően rendben tartom a szobámat, de a testvérem.. Semennyit sem képes tanulni, a szobájába konkrétan be sem lehet menni, minden szerte szét van, még is ki a család közepe? Természetesen ő! Ha ő kér valamit, rögtön megkapja, én meg 100 esetből 99-szer nem. Sosem figyel oda másokra, javarészt magára gondol, még is mindenki vele van meghúzatva csak is azért, mert versenyekre jár. Minden héten szinte az egész család arról beszél telefonon, hogy jaj milyen ügyes, tehetséges stb. Rólam egy szó sem esik. Persze mikor szünetben ellátogatunk a rokonokhoz, én szívesen segítek a nagyszüleimnél a takarításban, elmegyünk velük templomba, a kereszt szüleimnek is segítek, csak azért, mert jól esik nekik, de tesóm nem gondol senkire. Addig a pár percig jó vagyok, később pedig konkrétan el vagyok felejtve. Egyáltalán nem vagyok rá féltékeny, tudom, hogy nem sokáig lesz ilyen 'jó' élete.. Az viszont kicsit rosszul esik, hogy konkrétan szarik rám mindenki, bár nem vagyok túlzottan érzelmes típus, így viszonylag könnyen elviselem ezt a terhet. Alapjába véve elég vidám lány vagyok, viszont néha napján előtör bennem ez a fájdalom. Nem igénylem a segítséget, sosem kérek senkitől, sokkal inkább segítek én másoknak, az nagy örömöt okoz nekem. Szerencsémre az iskolában jól érzem magam, nagyon jó barátnők vesznek körül! Majd itthon, mire hazaér anyukám, és tesóm, akkor már ugye fáradtan jönnek haza, és rajtam töltik ki az idegességüket, anyám pl. folyton leüvölt, ha nincs rend a házban, hiába nem én csináltam kuplerájt. Tesómról inkább nem is beszélnék, kb. meg sem lát, csak akkor vagyok jó, ha adok az édességemből, vagy veszek neki ruhát. Egyik örömforrásom a turizás! Mellesleg múlt héten volt a névnapom, apukámon, barátnőimen kívül senki sem köszöntött fel, anyukám szokás szerint leszart. Persze a tesómnak egy évbe 2-3x is megtartják a névnapját, de az enyémet majd megünneplem én. Valamelyik nap pedig anyukám még olyat szólt be nekem, hogy majd megtanulok viselkedni, ha ideköltözik az élettársa. ??? Csak tudnám mi baja velem, egy árva szót nem szólok senkire, sosem vagyok ideges, rettenetesen nehéz feldühíteni, ha van időm, rendet teszek a házban, nem cigizek, nem iszok, még csak bulizni sem járok, hanem a tanulásra koncentrálok, hogy felvegyenek egy jó egyetemre, azután legyen egy pazar munkám, és életem. Mint írtam korábban, alapból egy vidám személyiség vagyok, így rengeteg napot élvezek, csak mikor kicsit már mindenki jóval átment a határokon, akkor sírom ki magamat, de szerencsémre ez is csak 1-2 napos átmeneti állapot. Ezért is írok most, mert amúgy egyáltalán nem tudnám megfogalmazni a mondandómat.
2013. márc. 15. 19:15
 1/7 anonim válasza:
72%
Én is igy érzem magam csak az a különbség hogy én a 3 éves kislányommal és az élettársammal élek. Amit csinálok semmi nem elég, már nincs kedvem semmihez. Most várjuk a második babát, de néha ugy érzem mintha el akarna üldözni innen. Most is nincs itthon csak egy fél kenyér sarok simán meg eszi büntudat nélkül, csak annyit kérdezett hogy ti mit esztek. Hát ez van ez nem fog el mulni sajna....... Nem érdekli ha szarul is vagyok terhesség alatt...
2013. márc. 15. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
60%
Miért szülöd meg a második babát ha már nem jó a kapcsolatod? A párod akarta ezeket a gyerekeket?
2013. márc. 15. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim válasza:
78%
nem csak ö akarta de amugy sem vetetném el. Nem vagyok az abortusz hive. Különben nem rég ota ilyen csak tavaly november ota.
2013. márc. 15. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

Kedves Kérdező, csak annyival vígasztalhatlak meg,hogy erre, mint sok egyébre is - születni kell. Ismerek pl.egy családot, ahol az anyuka elképztelte, hogy milyen gyönyörű kislánya lesz neki, de fiút szült elsőre. És azt a fiucskát nem nagyon kedvelte sose, mert ő lányt akart. És mikor meglett a kislány, attól fogva a fiúnak végképp rosszra fordult. Más hasonlók is vannak. Nem te vagy az oka.

Azért van egy jó tanácsom: Készülj fel, gondolj ki trükkös mondásokat, amik nem bántóak, de mégis magadra húzod vele a figyelmet. "Anya, ha találkozol valakivel, mondd meg neki, hogy jól vagyok, meggyógyultam" Ez majd nagy csodálkozást vált ki az anyukádból és lehet észbekap, Ja! Tényleg, a mult héten nagyon beteg voltál. Vagy ha közeledik a szülinapod: "Anya újságold el a barátnődnek, hogy a lányodnak(fiadnak) most lesz a 13. szülinapja. " Esetleg tegyél egy jó hálózsákot az ajtó eélé a földre, feküdj bele, és ha belédbotlanak, mondd, hogy azért csináltad, hogy észrevegyenek. MOndhatod azt is, hogy "mostantól (pl.) Piroska a nevem. És ha nem szólnak hozzád, mondd ezt: Megmondtam, hogy szólítsatok Piroskának, miért szólíttok mégis a régi nevemen?" Ebből esetleg észbekapnak, hogy nem is szólítottak sehogy sem. MOndhatod: Tudod Anya, én azt szeretem, ha nem szóltok hozzám, egyáltalán nem igénylem, hogy beszélgessetek velem, vagy hogy megkérdezzétek, mi volt az iskolában!" Más effélét is kitalálhatsz.

2013. márc. 15. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
Nem megoldható hogy apukádhoz költözz?
2013. márc. 15. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%
Nekem nincs testvérem, mégis hasonlóan érzem magam. A szüleim együtt vannak, de folyamatos nevelési kényszerük van. Azt hiszem, lehet, hogy segíteni akarnak nekem, de ez úgy jön le, hogy folyamatosan engem hibáztatnak és csak a rosszat látják bennem. Akármi is történik, sose nekem van igazam. Az ő szemükben én vagyok a lúzer, én vagyok az, aki mindig alul marad, akit mindenki elhagy, aki csak vesztes és hibás lehet. És ami a legnagyobb vicc, hogy elcsodálkoztak, hogy 1 éves párkapcsolatom van. Hát ez hogy lehet? Hisz én vagyok a lúzer, akit mindenki csak elhagy. Hihetetlen. Azon is elcsodálkoztak, hogy letettem az érettségit. Pedig nem az volt, hogy elhanyagoltak volna, volt ruhám, kajám, piám, ágyam, zoknim, bugyim, minden lófaß, még ilyen furcsa szeretetet is kaptam a nyakamba. De mégis olyan egyedül érzem magam ebben a családban. Pedig tudom, hogy a szüleim nem az ellenségeim, de néha olyanok, mintha ők is a külvilág lennének. Néha meglepődök azon, hogy mennyire nem ismernek és nem fogadnak el. De nem baj, majd kirepülök és mindenkinek sokkal jobb lesz az élete.
2013. márc. 15. 21:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Egyszerű a válasz: MERT HAGYOD.


Mond meg nekik őszintén a szemükbe, hogy mi a bajod. És ha nem változtatnak a viselkedésükön, akkor ezután - bármennyire is nehezedre esik - ne segíts nekik, ne jófejkedj velük.


Tudom, hogy egy jótét lélek vagy, egy rendes lány, de tényleg csak AZOKON SEGÍTS, AKIK NEKED IS SEGÍTENEK.


Ennyi.

2013. márc. 15. 22:53
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!

Adataid védelme fontos számunkra!

Mint a weboldalak többsége az interneten, honlapunk működéséhez és célzott hirdetések megjelenítéséhez mi és hirdetési partnereink is cookie-kat tárolunk az általad használt eszközön. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a hozzájárulásod szükséges. Erről az adatvédelmi tájékoztatónkban részletes információkhoz juthatsz, illetve bizonyos cookie-k használatával kapcsolatban további lehetőségeid vannak.