Elmondjam neki, vagy inkább hagyjam az egészet?

A történet kicsit fura.Mi Angliában élünk,és 2 hónappal ezelőtt egy nagyon jó barátunk szívességet kért tőlünk.Arról van szó,hogy van egy ismerőse aki ki akar jönni Angliába dolgozni,de kéne valahol ideiglenesen egy szállás neki...Mivel a jó barátunk párszor segített rajtunk,és amúgy is ki akartuk adni a szobát így végre viszonozni tudtuk az önzetlen segítségét.Kiadtuk az ismerősének az egyik szobát(3 szobás szép lakást bérelünk,és csak mi vagyunk itt)Az ismerős most itt van lassan másfél hónapja,és igazából semmi rosszat nem mondhatok rá.Rendes,tiszta ember,elmosogat maga után,nem sok vizet zavar..Most kapott egy állást egy másik városban,ezért lassan el fog menni..Ma hívott egy idegen srác,aki elmondta,hogy Ő is jó barátja a mi barátunknak,és őt is megkérte arra a szívességre mint minket,vagyis engedje meg,hogy a srác hozzá költözzön.Azért telefonált,mert tudni akarta,hogy a mi a véleményünk a srácról...Elmondtam neki ,hogy minden oké kivéve egyet nem!! Azt ,hogy a srác minden este elment 2-3 órára kukázni..szóval guberál..Mindig hozott haza dolgokat amiket éppen a kukában talált.Most egy kicsit furdal a lelkiismeret,hogy talán el kellett volna ezt is mondanom...Még elmondhatom,hisz csak egy telefon,de úgy voltam vele,hogy nekem nem ártott,és tényleg ezen kívül nem volt semmi gond a sráccal..

Szerintetek elmondjam vagy hagyjam az egészet?