Mit tegyek annak érdekében, hogy legalább egy kicsivel jobb legyen az életem?

Sziasztok!

17 éves lány vagyok, van 3 idősebb féltestvérem, négyen lakunk együtt (két bátyám és az anyukám) Apa már évek óta meghalt, soha nem is lakott velünk, nem is igazán ismertem. A temetése napján kiderült, hogy több, mint 10 éven át hazudozott nekem az életéről. Nagyon nagyot csalódtam benne. A nagymamámmal (apukám anyukája) soha nem volt jó kapcsolatom pl. apukám halálának az oka is én vagyok. . A nagypapámat nagyon szerettem, mivel neki én voltam az egyetlen unokája, én voltam a mindene. Ő nála jobbat nem is kívánhattam volna, de sajnos ő is meghalt.

A testvéreimmel olyan semmilyen a kapcsolatom. Valójában alig beszélünk, ha beszélünk, akkor mindig veszekednek velem, soha nem tudtam nekik megfelelni, a testalkatom miatt piszkáltak, pedig közel sem olyan rémes a helyzet. A beszélgetéseink száma a minimálisra csökkent. A másik nagymamámat (aki anyukám anyukája) egyszerűen imádtam, én voltam a kedvenc unokája, bármit megtett volna értem, de sajnos meghalt. Az anyukámmal a kapcsolatom elég kritikusnak mondható. Tudom fontos, hogy legyenek elvárásai, de szerintem túlzásba viszi. Már-már olyan szinten vagyunk, hogy magamról sem hiszem el, hogy valamit meg tudok csinálni. Azt mondja én csak plusz költséget jelentek, mindent elrontok, semmi hasznom nincsen. A suli miatt is szekál 4,6-os átlagot hozom. Persze vannak olyan tárgyak, amik kevésbé mennek, de van egy, amiből kiemelkedően jó vagyok. Ez érdekel és ilyen irányba is szeretnék tovább menni. A tanárom többször dicsér meg egy óra alatt, mint anya egy héten. Szerinte csak azért vagyok jó abból a tárgyból, mert kivételezik velem.

Állandóan veszekedik velem, a sírás már mindennapossá vált. 2,5 évem van még, amíg minimum itthon kell lennem.

A barátaimat illetően eléggé megcsappantak. A hangulatom már nem a régi és ki akarna egy szomorú lánnyal lógni? A közös programokra se tudok eljárni, mert az csak még több vitát szülne (mindig csavargok és mindig sok pénzt költök) Már a kajás pénzemet (300 ft/nap) félre rakom és gyűjtöm a nyárra, hogy legalább akkor tudjak mászkálni a barátommal. Inkább nem eszek csak egy zsömlét reggel 8-tól délután 4-ig..

A barátomat imádom, ő az egyetlen igazi támaszom.