A szülők miért nem szeretik ugyanúgy a nemtervezett gyereket mint azt amelyiket igen?
Egyre jobban észreveszem, régen mondták hogy jaj de jó hogy mégis lettem, színt vittem az életükbe amikor a tesóm már nagy lett.
De egyre kevésbé érdeklem őket, alig foglalkoznak velem. Oké hogy elmúltam 18, de attól még nem kéne levegőnek nézni vagy ha mégis észrevesznek akkor megjegyzéseket tenni...
Én ha beteg vagyok még gyógyszert se vesz anyu... ha kérem se.
Elmegy a füle mellett ha kérdezek valamit. Ha gondom van: oldd meg, így jártál.
Ha szeretnék vele sétálni, vagy vásárolni menni rám szól hogy nem, egyedül akarok menni! vagy nincs kedve.
Azelőtt sokat jártunk együtt sétálni.. Mindent megbeszéltünk és hiányzik. Ha mesélek elfordítja a fejét és elkezd apumhoz beszélni közbe...
Én is észrevettem, hogy a tesómat jobban szerette anyu mindig is. Persze próbálkozott ő, de a gyerek nem hülye, látja mi a helyzet. Persze mindig tagadta a dolgot, de olyan egyértelmű volt, hogy én vagyok a második.
Mikor a fiammal várandós lettem és nem terveztük, de megtartottuk akkor mesélte el, hogy én sem voltam tervezett.
Ráadásul a szülésig azt mondta az orvos, hogy fiú leszek ( tesóm is az) és aztán kiderült, hogy sajnos nem. Amikor pedig a fiamról derült ki, hogy fiú, akkor pedig hálát adott az égnek, hogy NEM LÁNY.
Nekem nem lesz több gyerekem, képtelenségnek tartom, hogy két különböző személyt ugyanúgy lehessen szeretni, én nem akarnám, hogy valamelyik gyermekem ugyanezt átélje amit én. Így csak egy van és egy is marad.
Egyébként hamar elköltöztem otthonról és csak azóta látogatnak meg, hogy a fiam megszületett. Szomorú.
Nem tudom hogy lehetnek ilyenek egyes emberek, még ha okot adtál volna rá, hogy így viselkedjen veled, de én nem hiszem, hogy bármi olyat tettél volna, hogy így semmibe vegyen téged. Szomorú, de próbálj meg inkább nem foglalkozni vele. Apukád jobb fej? Ha igen, inkább vele beszélgess, őt kérd meg szívességekre, ha gyógyszer kell.
Anyukádról meg szépen feledkezz meg anyák napján.
Erőteljesen általánosítasz. Írd inkább így: a szüleim miért nem szeretnek úgy....
Mert amit a címben írsz, nem igaz. Biztos, hogy nincs más? Szüleid sem mondanának más okot?
De ahogy a környezetemben észrevettem nem csak velem van így. Én pedig általában kérdeztem hogy más is tapasztalta-e ezt már.
Ők nem mondanak semmit, csak éreztetik ezt.
Éreztetik hogy lassan ideje lesz elköltözni már, vagy fizessek nekik. Csak még van ezenkívül egy évem az iskolából és az órarendem és a lakhelyem se engedi hogy dolgozzak.
Azt már elmondták hogy nem akarják hogy egyetemre főiskolára menjek mert nem akarják meg nem tudnák fizetni. Szóval az érettségi után egyből mehetek dolgozni és költözhetek el.
Senki nem mondja a gyerekének hogy hát nem szeretlek.. Meg lehet nem is tudatosan teszik, csupán máshogy állnak hozzá, így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!