Szerintetek jót tesz az egy négy évesnek, hogy ennyi helyen van, ennyire nincs stabil rendszer?

Kb. leírtad a gyerekkoromat :) 20 éves vagyok, semmi bajom köszönöm szépen az aggódást :)

A szüleim sosem voltak együtt, véletlen gyerek vagyok egy pár hetes kapcsolatból. Hamar lettek nekem is meglettek mostoháim, 2-3 éves koromra. Szüleim is nagyon jó barátságban vannak egymással. Engem soha nem zavart ez össze. Eleinte gondolom fel sem fogtam, de később sem akartam, hogy ők összejöjjenek, vagy nem tudom mire gondolsz ez ügyben. Annyi, hogy sosem tudtam őket átverni, mint egy gimis osztálytársam akinek szintén elváltak a szülei, és nem beszéltek egymással és egy rakat zsebpénzt kapott. Én sajnos nem:)

Én első unoka, unokahúg voltam minkét szülőm családjába, és a mostoháékba is. Ennek megfelelően tény, hogy el voltam kényeztetve, de ebből sem lett semmi bajom. Kicsit rosszul esett mikor 10-12 éves koromban elkezdtek születni az unokatesóim és tesóim, de ezt is megemésztettem.

Ha valami problémát fel kell hoznom magam ellen, talán megtanultam, hogyan kell manipulálni, rávenni az embereket dolgokra. Megkeresni a leggyengébb láncszemet és magam mellé állítani. Kiskamasz, kamaszkoromban nagy sportot űztem abból hogyan győzzem meg őket arról amit szeretnék. Anyukámmal volt a legnehezebb dolgom, de egy-két hét alatt mindig elértem, hogy a másik három támogasson előtte. Ez lehet rossz tulajdonság majd kiderül.. Egy sulis teszt szerint jó főnök válna belőlem :)

14

15ös vagyok. Én például tisztában vagyok vele, hogy mind a két szülőmre számíthatok teljes mértékben. Ezt mindig is tudtam.

Voltak kamaszkoromban dolgok amit először a mostohaanyámmal beszéltem meg, mert úgy gondoltam vele egyezőbbek a nézeteink. Meghallgatott elmondta a véleményét, de mindig anyukámhoz irányított, hogy beszéljem meg vele is.

De ha baj volt akkor tudtam hogy akár mind a négyen ott teremnek. Szerintem egyáltalán nem voltam emiatt hátrányos helyzetben. Van akinek sajnos még egy ilyen szülő sem jut. Nekem volt/van négy.

15ös vagyok még mindig :)

Nálunk is sokszor alakultak spontán a dolgok. Ovis-kisiskolás koromban nem heti bontásban voltam náluk, hanem pár naponta. Felsőtől már igen, mert tanulni kellett ez azért eléggé beszabályozott. Nem teljesen emlékszem már a kisgyerekkorra, de tudom, hogy volt hogy futottam apu felé alsósként mert nem számítottam rá. Na majd megkérdezem este, hogy ők mennyire voltak ilyen téren összeszedettek. Ismerve őket nem vennék rá mérget, hogy azok voltak :)