Írnátok neki kíváncsiságból? Hogyan?
van egy exem, pont egy éve váltunk el, ő dobott, mert agyára mentem a sok nyaggatással. Én ambiciózus vagyok ő meg állítja h ő mázlista neki minden bejön az életben és lusta mint a fene. Mindig mondogatta nekem, h neki úgyis bejön az élet. Ez engem nagyon bosszantott. Na már most eltelt egy év, engem felvettek második próbálkozásra egy szakra az egyetemen ahova nagyon magas pontszám kellett, szereztem egy jól fizető állást mellé, lett egy tündéri barátom aki szintén egyetemre jár és magát tartja el. Úgy érzem a helyemen vagyok, és nem hiába dolgoztam meg ezekért a dolgokért.
A napokban lesz az exem szülinapja és mivel amúgy nem haragban váltunk el, tervezem h írok neki. Kíváncsi vagyok h meddig jutott a nagy arcával(amiket facebookról meg innen-onnan néha hallok azok alapján semelyik hangzatos nagy álmát nem érte el, otthon lakik, volt egy barátnője de az is elhagyta, mert nem bírta h tróger de nagy hozzá az arca). Szerintetek ez gonoszság h kicsit élvezem, h bár ő hónapokig sulykolta belém h feleslegesen teperek, most mégis látszik h én elértem vmit ő meg nem? Ti írnátok neki? Tényleg kíváncsi vagyok de persze benne van az is h büszke magamra talán gyerekes...
köszi!
Miért foglalkozol még mindig vele?
Neked nem mindegy? Ha megvalósította az álmait, nem fog jól érinteni, ha meg nem, akkor majd kárörvendhetsz. Én értelmetlennek látom, de a te dolgod.
Ne foglalkozz vele. Ha van egy cuki barátod, akkor tedd túl magad az exeden és hagyd őt békén.
Az, hogy egy év alatt nem váltotta meg a világot nem jelenti azt, hogy nem fog egy álma sem valóra válni.
Valaha valamit szerettél benne, ne beszélj róla gúnyosan, főleg ha tényleg nem haragban váltatok el.
(Egyébként akivel szakítanak, mindig azt mondja, hogy "pedig én mindent megtettem érte". De mindig 2 emberen múlik egy kapcsolat sorsa.)
Írhatsz, de számíts rá, hogy ez úgy fog lejönni, mintha még mindig érdekelne.
Egyébként még csak egy év telt el, ennyi idő alatt nem mindenkinek jön be az élet, úgyhogy ha tényleg olyan nagy arca van és a jó szerencsére vár, arra se számíts, hogy rövid egy év után feladta és majd ott zokog neked, hogy milyen igazad volt.
Külföldi tervei voltak h hajóra megy dolgozni, meg egyetemre, szidta Magyarországot h ő itt bizony nem marad főleg nem a szüleivel. Ehhez képest húszas évei közepén még mindig az anyjával él és ahogy tudom alkalmi kis munkái vannak.
Egyébként azt hiszem igazatok van, nem foglalkozom vele, örülök a magam boldogságának ő meg éljen ahogy akar nem az én dolgom
"Külföldi tervei voltak h hajóra megy dolgozni, meg egyetemre, szidta Magyarországot h ő itt bizony nem marad főleg nem a szüleivel."
Ebben nagyon igaza van! Lehet, hogy még nem jött össze neki, de ha sikerül, az nagy lehetőség. Egy ismerősöm kiment hajóra dolgozni többször is, aztán mikor hazajött vett két házat és olyan angol tudást szerzett ezidő alatt, hogy letette a felsőfokú nyelvvizsgát és szuper állást szerzett. Csak neki is jó időbe telt mire sikerült hajópincéri állást szereznie.
Nem. Semmiképpen sem aláznám meg magamat, hogy pitizek egy embernek, aki a múlté, és nem hoznám kellemetlen helyzetbe azt, akit valaha szerettem, azzal, hogy nem vagyok hajlandó tisztelni az akaratát: dobott engem vagy én őt, egy a lényeg: vége. A múlt az múlt.
Eltelt egy csomó idő, ő is változott, te is. Te a múltba vagy szerelmes, nem a valódi mai emberbe. Jól mondták a régiek, javaslom neked is: "temesd el a halottaidat!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!