Lányok, aki volt már szerető státuszban és évekig tartott, hogy bírtátok? Véletlenül sem ítélkezni akarok, SŐT. Csak kíváncsi vagyok.

3 alkalommal voltam szerető, és minden esetben pontosan tudtam, hogy nem lesz szakítás belőle. Hogy miért vállaltam mégis? Mert nekem nem kellett akkor kapcsolat, nem voltam abban az életszakaszban, hogy én együtt éljek valakivel, a kedvencét főzzem, a gatyáit mossam, kérleljem, hogy kapcsolja ki a TV-t, mert aludni akarok, miért nem vásárolt be, miért nem söpört fel maga után, hajtsa le az ülőkét, stb...

Aztán idővel szépen rendbe szedtem magam, és végül mindig magamtól zártam le ezeket, és még a férfiak hisztiztek be többnyire, hogy kihasználtam őket (még a nős, 3 gyerekes apuka is, aki azzal nyitott, hogy imádja a feleségét, csak rossz a szex).

Elítélendő? Miért is? Én őszinte voltam, mindig megmondtam, mit akarok, mint ahogy én is tudtam, hogy miről szól a dolog, és ennek fényében vállaltuk a viszonyt.

nálam egy évig tartott.

mindig hitegetett a pasi hogy majd elhagyja a menyasszonyát de most nehéz lenne, meg megvárja míg megunja őt mert nem akar nagy fájdalmat okozni neki blabla... de én beleszerettem és nagyon rossz volt.

háromnegyed év után kiderült a megcsalás, akkor még megpróbálták megjavítani a dolgot, de a pasi továbbra is csalta velem.

3 hónap múlva közöltem hogy elég volt, végeztem a dologgal.

Utána pár nap múlva ejtette a nőt, de én már belefáradtam az egészbe és letiltottam, nem kerestem.

Most fél év múlva talált valakit aki nagyon hasonlít rám külsőre, de nem boldogok, megtaláltam a blogját a csajnak és állandóan csak siránkozik benne.

Sajnálom mert szerettem, és szeretném ha boldog lenne valakivel, ha már nálam nem mert lépni időben és hagyta elúszni ezt a szerelmet.

Egy pár hónapig én is jártam ilyen cipőben, de neki csak menyasszonya volt. Hamar rájöttem, hogy nem én voltam az első és nem is az utolsó szerető. Azóta elvette a menyasszonyát és gyerekük van. Sose hagyta volna ott...

A barátnőm viszont kitartott. 7 év után mostmár nem szerető, hanem összeköltöztek. :) Én biztos nem csináltam volna végig, ugyanis a 7 év alatt a srácnak gyereke is született...Remélem mostmár jól alakulnak majd a dolgaik...

Házas voltam, ő is kapcsolatban volt. Mindkettőnknek kisgyere volt.

De már nagyon rég éreztem hogy mintha ilyen burok lenne körülöttünk. Sosem léptem mert azt hittem csak be képzelem, mígnem egyszer oda állt elém és elmondta hogy mit érez évek óta. Onnan már nem volt visszaút.... Több évig tarott, de egyikünk sem lépett, megmaradtunk szertőnek, még ha Őt is szerettem. Egyszer csak elmult, egyikünk sem kereste a másikat. Tudtuk mindenkinek ez lesz a legjobb, a férjemnek a barátja volt a szeretőm..... Azóta elváltam és boldog vagyok egy másik férfivel, de ha rágondolok belegebetegedek a hiányába, illetve hogy újra lássam, hogy átbeszéljük hogy miért nem létpünk.....

Valahol olvastam,hogy átlagban minden ötödik pár úgy jön össze,hogy az egyik fél még házas volt,vagy épp kapcsolatban volt,amikor elkezdődött a kaland az új párjával.Ott van még a válási statisztika is,ami megintcsak nem azt bizonyítja,hogy ne lehetne elszeretni valakit.Nem ritka dolog,hogy elválik a férfi egy másik nőért.Viszont vannak olyanok is,akik direkt tudják,hogy a másik nő csak szeretőnek kell.Az a tipus valóban nem fog elválni,kivéve ha a feleség rájön és ő vet véget a házasságnak.

Mi mindketten elváltunk,neki gyerekek is vannak.Sajnos nem előbb találkoztunk,mi valóban illünk egymáshoz.Nem csak a nagy szerelem miatt váltunk,mert az bárkinél elmúlik,hanem ésszerű döntés is volt egy mindkettőnk számára élhetőbb jövőért.

Sokan vannak vagy voltak szeretői státuszban, még ha nem is akarják bevallani;). Pl. egy 50 feletti kolléganőm is vagy húsz évig, de most lett vége. Belátta, hogy jobb egyedül.

Az önismeret lépcsőfokának mondanám mai fejjel, mert ha már szereted és elfogadod magad, akkor nem lesz szükség az efféle kapcsolatokra. De valakiknek meg kell tapasztalniuk. Van, aki huszonéves korában túlesik ezen, és akkor már tudja, hogy ilyet soha, de van, aki csak később kerül bele, de olyan is van, akinek évtizedeken át tart.

Én speciel szzarul bírtam, de csak két évet vett el az életemből, viszont rengeteget tanultam belőle, meg a csávótól is, mert jóval tapasztaltabb volt nálam az élet minden területén. Talán még az apakomplexus is bejátszott. Nem mondanám, hogy szemét volt, pedig az volt, de én meg a naiv, gyenge, aki nem akarta észrevenni, hogy ez zsákutca...

Előbb vagy utóbb valaki miatt úgy is borul a szeretői kapcsolat. Már férjnél vagyok, és nagyon frankó minden!

Amúgy a gyerek szempontjából igazán ciki, hogy nem mehet az apjához, mert ő az "igazi" családjával tölti az ünnepeket.

(Amúgy 1-2 numera kapcsán nem is mindig derül ki, hogy jó-e az adott pasival a szex. Ahhoz több alkalom kellene, de nem biztos, hogy lesz több.)