Éljünk egymás mellett kirakatban vagy dobbantsunk?

Fiatal pár vagyunk, akiknek van egy közös gyereke.

Szerelem volt ez az elején, vagy valami hasonló, így a "becsúszott" gyereket közös megegyezéssel megtartottuk.

Az érzelmek azonban változtak, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy én azt eddig hittem.

Van valakije, nem lehet hanem biztos. Láttam őket tök véletlenül.

Nem az fáj, hogy mást szeret, mert mi régóta nem élünk úgy mint a párok, szóval intimitás nincs köztünk. Valahol azonban mégis bántja az önérzetem.

A kérdés az, hogy "váljunk" vagy minden maradjon a régiben a gyerek miatt? Nem vagyunk veszekedősek, igazából úgy viselkedünk otthon is, mint egy normális pár. Este összebújva nézünk filmet, ha sétálunk azt kézen fogva tesszük stb. Csak intimitás nincs.

Szóval zavar ez az állapot, de nem tudom, hogy ezért érdemes e felborítani a családi egységünket? Nyilván ő is azért csinálja ezt titokban, mert egyben akarja tudni a családot. A gyermekünk boldog és kiegyensúlyozott és félek, hogy ha külön mennénk akkor ez gyökeresen megváltozna és csak hátránya származna belőle.

Ti mit tennétek?

A tisztánlátás érdekében: nem vagyok szerelmes, szeretem őt nagyon, de inkább olyan mint a barátom, lelki társam.