A családotokban lett már valaki öngyilkos? Ha igen hogy viseltétek és hogy találtatok ra mi volt a reakciő meddig emlegettétek még stb?

A nővérem próbált öngyilkos lenni egy szerelmi bánat miatt, minden gyógyszert beszedett, amit otthon talált, élet és halál között volt. A szüleim és én is nagyon nehezen tudtuk kezelni és feldolgozni, azóta nem beszélünk róla, ennek már tizenöt éve, szerencsére már boldog családi életet él.

Nekem először a bátyám akart öngyilkosságot elkövetni magán,de kimosták a gyomrát és életben maradt.A volt barátnője talált rá és csöngetett át éjjel hozzánk,hogy elvitte a tesómat a mentő.Én és a bátyám elég rossz viszonyban voltunk,de utána közelebb kerültünk egymáshoz.Ő a szakítás miatt lett öngyilkos,és én mikor bementem hozzá a kórházba akkor nekem mindent elmondott,a szüleinknek nem akart beszélni róla,ők meg tiszteletben tartották a döntését.Mi akkor utána elkezdtünk együtt szórakozni járni,együtt mentünk nyaralni.Olyan kis barátnő pótló voltam neki,de amint lett neki nője ismét,én már nem voltam érdekes.Nem esett jól,és meg is mondtam neki.Sajnos a mai napig csak akkor jelentkezik,ha bajban van,de én már nem reagálok rá,mert elegem lett az támasztékszerepemből.A másik pedig a hugom volt,aki szintén a szakítás miatt akarta eldobni az életét.Én találtam rá,mert előbb mentem pont haza.Borzalmas látvány fogadott,a hugom éppen támolygott össze-vissza a lakásban.Tiszt kék volt a szája és fehér hab csorgott ki belőle.Hívtam azonnal a mentőt,és a legjobb barátnőjét.Langyos sós vizet kellett itatnunk vele a mentős mondta,hogy hányja ki a gyógyszert.majdnem 100 db-ot nyelt le.Könyörgött,hogy ne áruljam el a szüleinknek,de erre képtelen voltam.Őket is felhívtam,és rögtön siettek be a kórházba ahová szállították a hugomat.Nem emlékszem meddig emlegettük az esetet,de egy pár hétig téma volt ez.Anyámék el is küldték a hugomat pszichológushoz,mondjuk kötelező is volt ha jól emlékszem.

Igen. Részletekről nem írnék, és ugyan hihetetlen, de valahogy megértettem a tettét, így nem hagyott bennem mély nyomokat. Nem szoktunk beszélni róla.

Dédnagytatám földjeit elkobozták a kommunizmusban és még fenyegették hogy kényszermunkára viszik emiért kulák. 1960-ban, 56 évesen a vonat alá vetette magát. Éjszaka a rendőrség jelentkezett a feleségénél és az akkor 16 éves nagymamámnál. Az azonosítás után nagy fájdalom ült éveken keresztül a családon, dédnagymamám pont egy év múlva meghalt szívinfraktudban, 48 évesen. Nagymamám sosem tudta elfelejteni azt a fájdalmat, mindíg szoba hozta ha róla volt szó