Az anyámnak az a meggyőződése, hogy őneki kell eltartania a lányát, hogy Isten ezt igy rendelte el. A nőverem (44) skizofréniás. Kinek a feladata eltartani őt?

A 20. vàlaszadonak:

A terápiában a gyogyszerek csak felerészben jàtszanak szerepet, a teràpia màsik felét a csoportos és egyéni beszélgetések teszik ki. A véleményedet csak annyiban egésziteném ki, hogy nem minden betegnek van betegségtudata. Föleg, ha a beteg környezete elfogadja a beteg ember viselkedését, és csak fejcsovàlva mosolyog a hallott megjegyzéseken - töled idézve ``...csupán azt hiszi például hogy ő a pápa,...`` (...na, ez a poszt éppen megüresedett...) , akkor a betegségtudat nem is fog kialakulni. Én ezt csak ugy hivom magamban, hogy ``gondatlansàgbol elkövetett tettestàrssàg``. A környezet, a tàrsadalom felelösségére célzok ezzel. Igy irsz: ``Szóval ha tudja hogy beteg akkor miért beteg??`` Nos, a skizofrénia egy kicsit bonyolultabb eset, mint egy làbtörés példàul. És a gyogyulas elhuzodhat. Néha az ember élete végéig. A pszichikai betegségek diagnosztizàlàsa egyébként manapsàg is elég nehéz. Több esetben nehéz ``meghuzni a vonalat`, hogy honnan kezdödik a skizofrénia. Vannak olyan enyhébb betegségek is, ahol pl. a beteg nem skizofrén, de a betegsége tünetei skizofrén jellegüek. Egyébként nem minden skizofrén beteg képzeli magàt egy màsik meghatàrozott történelmi vagy egyéb ismert személyiségnek. Ez lehet tünet egyeseknél, de koràntsem mindenkinél. A tünetek listàja hosszu. Nem tudom, hogy zajlik manapsàg M.o.-n a teràpiàs kezelés. Ugy értem, milyen jogszabàlyok vannak erre vonatkozoan. Elöfordulhat pl. kényszerbeutalàs, ugy értem, olyan beutalàs, amivel az adott beteg személy nem ért egyet, de szemmel làthatoan ràszorul egy kezelésre? Talàn tudna egy ebben jàrtas személy erre vonatkozoan irni?

A 21. hozzàszolonak:

Igy irsz: ``Egy másik országból akarod megitélni egy súlyos beteg állapotát úgy hogy a betegség alapjaival se igen vagy tisztában.`` A mondatodat nem igen értem, mivel nem tudom, hogy az orszàghatàroknak ehhez a témàhoz mennyi köze van...? Ha arra gondolsz, hogy idöben hàny évet töltöttem a testvéremmel, pontosan 28-at. Ebböl 21 évig egészséges volt. Ö ugyan a gimiben sem érezte jol magàt, de a a sulyos problémàk a szüleink vàlàsàval, az ebböl eredö lakohely- és munkahelyvàltozàssal, plusz még egy viszonzatlan szerelem következményeként robbantak ki. Amiota itt férjnél vagyok, a kapcsolatunk nem szünt meg. (Személyes làtogatàsok, telefon, e-mail, levél, stb.) Nyilvànvaloan nem ismerem ki magamat a betegség diagnosztizàlàsàban. Különben orvosnak mentem volna, és most a fülénél keresztül huznàm be öt egy klinikàra. A vàgyam az, hogy a leànytestvérem egy normàlis emberi életet éljen. Most csak vegetàl (ehhez nem kell orvosi diploma, hogy ezt felismerje bàrki fia), eszik és alszik, keveset jàr ki. És ahhoz, hogy ez megtörténjen, hogy megtalàlja a visszautat a tàrsadalomba, az emberi közösségbe, az ÉLETBE, ahhoz teràpiàra lenne szüksége. Meglehet, hogy nem helyesen gondolkozom erröl. Azért is irtam ki kérdésnek, hogy megtudjam màs véleményét erröl, igy a tiédet is. Megbàntani nem akartam, és nem akarok senkit. Ha elöfordult, elnézést kérek. Én csak vissza akarom kapni a régi testvéremet, azt az élettel teli személyt, akit a betegsége elött ismertem és szerettem.