Milyen szülő az aki kötelezővé teszi vallását gyermekének? Mit tehet a gyermek?

Feltételezem, ha elég idős vagy ahhoz, hogy az internetre firkálj, akkor ahhoz is, hogy odaállj elé, és megmondd:

"Édes drága szüleim, mélységesen tisztelem, hogy ti ebben a vallásban hisztek, és értem én, hogy csak jóra akartok engem tanítani, de én nem érzem magaménak ezt a hitet, és képmutatásnak gondolom így a gyülekezeteken való részvételt. Szeretném magam eldönteni, hogy miben és milyen módon hiszek vagy nem hiszek a jövőben, és nagyon megköszönném, ha ezt megértenétek, és választhatnék."

Ugye, hogy nem olyan nehéz?

Ha pedig a szép szóból nem értenek, akkor egyszerűen nem mész. Kényszeríteni a hitre nem lehet. Arra sem, hogy ott ülj, mert ha nem tetszik, szépen bezárod magad a szobádba.

igen, ez elég érdekes kérdés

tulajdonképpen az is durva, hogy az embert akkor keresztelik meg, amikor magatehetetlen pár hónapos csecsemő

véleményem szerint mindenkinek magának kéne eldöntenie, hogy melyik vallást akarja követni

amúgy meg nincs mit tenni, oda kell állni a szüleid elé és közölni, hogy téged ez nem érdekel, többet nem vagy hajlandó oda járni

Ez nálunk is terítékre került gyerekvállalás előtt. Egyrészt megkereszteltek csecsemőként (apai ág), másrészt anyai ágon származásilag zsidó vagyok, elég sok izraeli baráttal, vallásosokkal is. Gyakorlatilag ateista vagyok, kulturális szempontból érdekelnek a vallások (férjem ugyanígy).

Úgyhogy találkozik vallási dolgokkal, az izraeli barátok a zsidó kultúrát mutatják be neki, apám a kereszténységgel ismerteti. Egyedüli feltétel az volt, hogy győzködés nincs, csak mutassanak neki dolgokat. Majd kamaszkorában eldönti, hogy melyik tetszik (aztán lehet, hogy buddhista vagy muszlim lesz), vagy ateista lesz.

Információt kap többféle vallásról, megtérítést nem engedek senkinek, bár szerencsére nem is próbálkoznak vele.

Apámmal volt már miséken, izraeli barátokkal töltött shabbatot, részt vett néhány ünnepükön.

Nekünk fő "hitvallásunk" a tolerancia és nyitottság. Abból nem engedünk, hogy ha olyan otthonában van, aki vallásos, akkor tartsa tiszteletben a szokásaikat. (Pl zsidóknál nem kapcsolgatjuk a villanyt shabbat idején)

Élvezi a sok ingert, ami éri, ahogy nézem most keveredik is benne, hogy melyik vallás mit tud. Beiratni vallási kurzusra, hittanra nem fogjuk. Ha ő hazajön egyszer, hogy szeretne járni bármi ilyenre, akkor támogatjuk. De legyen a saját döntése, ne a környezeté.

Nem a vallást teszik Neked kötelezővé, hanem a gyakorlását, ha jól értem. Egyszerűen ne menj el és kész. Persze, megértem, ha nem akarsz emiatt feszültséget, esetleg veszekedést a családban, ilyenkor nincs mit tenni. Eltűröd és majd, ha teheted elköltözöl otthonról.

Amúgy én is keresztény vagyok de egyszer voltam apámmal templomban, elég is volt, nem érdekel a vallás és én sem bírnám, ha járnom kellene minden vasárnap. De sajnos tényleg nem nagyon tudsz mit tenni. Van egy ötletem: eléjük állsz és elmondod a véleményed(azt hazudod), hogy nem szeretnél járni, mert nem érzed szükségét, mert eléggé mélyen átérzed már e vallás lényegét nem kell külön istentiszteletre menned. Meg hasonlóak. Azt nem mondd, hogy nem szereted ezt a vallást, attól megharagudhatnak és méginkább erőltethetik...sok siker!

ismerek olyanokat akiknél szabályos lelki terror volt, ha a gyerek nem ment misére.

nálunk nem volt erőltetve semmi, igaz, sok bibliai idézetet, tanítást hallhattam a nagyszüleimtől, de tetszettek, hasznomra vált. úgy fogtam fel, h a műveltség része, de Istenben nem igazán tudok hinni.

kulturális szempontból érdekelnek a vallások, főképp a keresztények.

ha elég idős vagy (a kérdésedből úgy tűnik), akkor mondd, h inkább otthon olvasgatnád a Bibliát, de templomba nem szívesen mész.

Önző vagy éppen korlátolt gondolkodású szülő. Sajnos nem egyedi az eseted. Ahogyan korábban is leírták, annyit tehetsz, hogy őszintén elmondod és nem mész el, ha nem akarsz. Ésd reménykedsz, hogy értékelve lesz az őszinteséged és ez megmarad ennyiben.

Egyébként, hihetetlen, hogy mennyi káros dolgot követnek el vallásos emberek vagy emberek a vallás nevében és hogy tudomást sem vesznek róla...