Reggeli ébresztő?
A ma reggelünk a következőképp nézett ki: a páromnak kilenckor állásinterjúja volt, ezért hétkor csörgött a telefonja. (Tegnap bőven éjfél után feküdtünk le, mert itt volt egy barátja, bár ezzel nincs bajom, szeretem ha vendégek vannak)
Megkért, hogy csináljak neki kávét. Kimentem, megcsináltam. Amikor bevittem, mondta hogy még tíz percet alszik. Oké, visszafeküdtem mellé, mondván akkor én is alszom. Egyébként tízkor kellett volna csak kelnem.
Tíz perc múlva még tíz percet állított a szundin, én persze közben nem tudtam visszaaludni. Majd végül lemondta az interjút, átállította fél tízre az ébresztőt, mert fáradt és még aludni akar.
Nekem közben teljesen kiverte az álmot a szememből.
Meg fel is húztam magam, hogy felébreszt és kiküld kávét főzni, aztán arra nem képes, hogy felkeljen.
Úgyhogy fogtam a gépem, ha már úgysem alszom ki magam, legalább dolgozzak. Erre szólt, hogy menjek ki a konyhába, mert zavarja a zúgás.
Itt már nagyon pipa voltam, fogtam a gépet meg a kávét, amit eredetileg neki csináltam és kiköltöztem a konyhába.
Fél tíz után a második szundi utánra csináltam neki még egy kávét, bevittem. Mondta, hogy még mindig nem kel fel, hagyjam aludni.
Közben kint beszélgettem a lakótársunkkal, aki már azon is ki volt akadva, hogy másodszor is viszek neki kávét.
Negyed tizenegykor aztán ő ment be a páromhoz, hogy most már ugyan méltóztasson fölkelni. A párom erre kiüzente vele, hogy menjek be, amíg kávézik. Ezt már úgy adta át, hogy a helyemben ő nem menne be.
Na azért bementem, kérdeztem hogy minek. Hát mert ő velem összebújva akar kávézni. Aztán szóvá tette, hogy hideg a lábam (persze, mert a konyhában hideg van), és cigiszagom van (persze, mert a konyha a dohányzó és a lakótársunk láncdohányos). Mondtam, hogy talán nem kellett volna kiküldeni. Erre megsértődött és közölte, hogy talán hagyhattam volna aludni. Erre mondtam, hogy azok után, hogy reggel fölvert, kiküldött kávét csinálni, aztán még az interjúra se volt hajlandó elmenni, talán ne neki álljon feljebb.
Persze akkor már rohannia kellett, de komolyan nem tudom, mit csináljak. Nem érzem, hogy egyértelműen neki lenne igaza. De nem akarok veszekedni se. Mit mondhatnék erre?
Én azon akadtam volna ki, hogy lemondja az állásinterjút, mert ő álmos.
Én sem fekszek el éjfél előtt egy nap sem, mégis mindig 7kor kelek, dolgozok. Ha valaki nem bírja ki munkanélküliként egy alkalommal az feküdjön le este 8kor.
Szerintem penderítsd ki nagyon gyorsan.
Ilyen ember aki az interjúra sem megy el, soha nem lesz munkája. èlösködik rajtad.
Már hogy lenne neki igaza?
Alapból lemond egy állásinterjút mert Ő fáradt? Akkor korábban kellett volna lefeküdnie, tudta nagyon jól, hogy másnap mennie kell. És biztos nem hagytam volna aludni tovább, sőőőt. Neked kéne kiakadni rá ezek miatt nem fordítva.
Uhh, fontos infó, ezt nem írtam. Nem munkanélküli, nagyon is jó állása van. Csak közben folyamatosan keres, mert ha talál valahol jobb ajánlatot, akár szakmailag, akár anyagilag, akkor vált. (Ezt egyébként azt hiszem, nagyon jól csinálja így!)
Azért is kelt fel, mert ment dolgozni.
tuti rohadt élet ha velem közölte volna álmosságra hivatkozva, hogy lemondja az interjút iszonyatosan berágtam volna
nem is a kávéra meg a hideg lábra satöbbire, de ez nálam totálisan kiverte volna a biztositékot
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!