Ti elégedettek vagytok a családotok életszínvonalával?

Elégedett vagyok (lehet azért, mert még csak tanulok). Azt látom a szüleimtől, hogy nehéz megélni, de nem lehetetlen, és ha valamit kapok, akkor annak nagyon örülök. Persze nem lenne rossz, ha nem kellene C és D tervet készítenem arra az esetre, ha fel is vesznek egyetemre, de koleszba nem, vagy esetleg mégsem tudjuk megengedni magunknak, hogy ott tanuljak...

Akkor is, a csekkek mindig be vannak fizetve, étel mindig van, még ha nem is a legjobb minőségű (de nem kell éhezni, mint sok ismerősünknek). Ha elszakad a cipőm tudunk újat venni, és mindig van fűtés is. Állatokat is tarthatok, és értük még az ételről is lemondanék...

Valamilyen szinten igen, mert tudnak segíteni a családban. ami még hiányzik az elégedettséghez:

Egy fix munkahely (volt, de egy képviselőpajti miatt kirúgtak, kellett nekik a helyem), egy normálisan fizető, tisztességes hely a páromnak, egy kocsi (használt 300-500ezerért), ledolgozott évek nekem-hogy gyedre menjek majd a gyerekkel, kb. ennyi.

24N

Apámmal élek.

Nem vagyok elégedett.

Undorító kis albérletben élünk, lavórban fürdünk, nincs meleg víz, úgy kell melegíteni, kinti wc van, hideg.

Persze lehetne ellene tenni, de Őfelsége alkoholista Uraság sz*rik bele, egyedül meg nem tudnék elköltözni, párom nem szeretne albérletbe menni.

Kb. fél év és talán össze tudunk költözni párommal.