Mi értelme odaköltözni egy párnak a szülőkhöz, ha aztán itt panaszkodnak, hogy milyen sz@r nekik, annak ellenére, hogy szinte ingyen lakhatnak anyóséknál? Nem örülni kéne inkább, és hálásnak lenni?

naja, bírom, amikor a nagy hősszerelmesek összeköltöznek, de csak odáig jutnak, h anyós kéglijébe! :P

ez már alapból gáz, én pl nem kultiváltam volna egyik lehetőséget sem. nem cigánykodom oda magam más lakásába, és anyámat sem tenném ki annak, h egy számára idegen felnőtt férfit kerülgessen. pláne nem egy 2 szobás lakásban.

szerencsére elég hamar megadatott, h saját közös otthonunk legyen a párommal, de ha ez később jött volna el, akkor is inkább várok, mintsem kellemetlen helyzeteket teremtsek.

vannak kényszerhelyzetek, de intelligencia kell mindkét fél részéről.

Mostanában divat, hogy odaköltözünk anyósékhoz, olyan címszó alatt, hogy "összeköltöznek".

A másik meg, hogy sok fiatal csaj okosabbnak érzi magát mindenkinek, ő mindent jobban tud és ilyenkor az "anyós" a sz*r keverő, házisárkány.

Persze van egy egészséges határ amit a szülőknek sem kellene átlépni, attól függetlenül ha a pár náluk költözik össze.

Én is síránkoznék ha úgy laknánk anyósékkal, hogy tegyük fel gyerekünk is van és ő mindenbe beeszólna, ezt biztos nem hagynám!

Oda se lenne szabad költözni! Nem is tudom, mire számítanak egyesek? Külön kell elkezdeni a közös életet, ha lehetséges. Különben soha nem tudják a fiatalok kialakítani a saját külön életterüket, szokásaikat. Nem jó olyan közel lenni, hogy az anyós papucsban át tudjon menni, akármilyen jó is a viszony. Még egy olcsó albérlet is jobb.

Meg aztán a idősebbek is hova alkalmazkodjanak már, nekik sem könnyű. A fiatalok meg hadd üssék-verjék az életet, ahogy ők akarják! Nem jó, ha az egyik fél anyuci szárnyai alatt marad és ritka kivételektől eltekintve ez sajnos így van ha a pár az egyikőjük szüleihez költözik.