Van értelme így a közös jövőnek, gyerekvállalásnak?

Hát, azt azért nem mondanám, hogy nincs ezzel baj. Úgy tűnik, hogy az étvágy itt nem meg akar jönni, hanem épp elmenőben van. Ami tartós kapcsolat, és család tervezése közben nem túl jó ómen.

Elég nehéz ilyen nagyon intim témában tanácsot adni. De te ismered magadat, mi az ami igazán beindít, mik azok a titkos kis fantáziálások, amikről csak te tudsz, és vele, vagy mással sem merted megpróbálni. Szóval amiről úgy gondolod, hogy a párod nyújtotta "korrekt" teljesítmény mellett, egészen másfajta izgalmat jelentene.

Ha tudtok erről beszélgetni egymással, akkor vezesd rá apránként. Azért ne "zúdítsd" rá egyszerre, nehogy megijeszd, hogy eddig hiába erőlködött, mert az többet ártana, mint amennyit használ. Abban esetleg kérhetsz tanácsot egy szexológustól, hogy ennek mi legyen a módja.

Valami megoldást találnotok kell, mert így tényleg nincs értelme egy közös életnek nekiindulni, aztán esetleg 1-2 gyerekkel szenvedni benne...

Nem akarok sem A-t sem B-t mondani, inkább leírom a saját tapasztalatomat.

Ugyanez történt velem is. 4 éve voltunk együtt az akkor még barátommal, ebből 2 évig már együtt is éltünk. A szexuális életünk az első egy év kivételével elég lanyhuló tendenciát mutatott, olyannyira, hogy a 4. évben már előfordult, hogy behatolásos szex csak félévben egyszer volt. Orális kényeztetés meg esetleg háromhetente egyszer, de akkor is főleg én kezdeményeztem. Úgy tűnt, a páromnak elég ennyi, és én megbékéltem vele, mert minden más területen tökéletes volt vele, nagyon szerettem őt.

Megtörtént a 4. év végén az esküvő, ennek már 4 éve. A négy év alatt lehet, hogy sokat is mondok, de a két kezemen meg tudom számolni, hány együttlétünk volt. Én még mindig nem nyavalyogtam érte túl sokat, de már éreztem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Beszéltünk róla, de nem változott a helyzet. És azután jött az igazi probléma! Találkoztam valakivel, aki ebben a "kiéhezett" állapotomban úgy hatott rám, mint derült égből a villámcsapás. Őrülten vonzott, nagyon kívántam az érintését, és a mai napig nem vagyok túl rajta, talán azért, mert sosem jutottam el odáig, hogy megcsaljam a férjem. Annak ellenére sem, hogy már én sem kívánom őt, szóval mondhatjuk, hogy szinte szexmentesen élem az életemet 30 évesen, és úgy látszik, ez egyelőre nem is lesz sokkal jobb, kivéve, ha megváltozik a véleményem a megcsalás témáról.

Úgyhogy ne vedd félvállról ezt a dolgot, mert ha most nem is akkora probléma, de később rengeteg konfliktus forrása tud lenni a nem normálisan működő szexuális élet! Most még tudsz változtatni, vagy ő is tud, ha te elmondod neki őszintén, hogy ez neked mekkora probléma.