Mit tegyünk barátnőmmel, ha a szülei nem szeretik ha ott vagyok, de máshogy nem oldhatjuk meg? (bővebben lent)

Szóval az a helyzet, hogy kb 200 km-re lakunk egymástól, és csak azért tudtunk összejönni mert én Pesten tanulok, ő meg egy onnan 20 km-re lévő kisvárosban. Pesten albérletben lakom, amire kb minden pénzem elmegy, de ezzel nincs is gond. Általában hétvégén megyek hozzájuk, csak most nekem volt 11-től kezdődik a suli, addig meg nincs semmi dolgom. Ő még most érettségizik így neki már van suli. Úgy volt, hogy egész decemberben nálam volt, majd hazament, és én itthon maradtam, majd felmentem Pestre egy vizsga miatt, megtehettem volna, hogy hazamegyek megint, de miatta és hogy együtt legyünk náluk voltam az utóbbi 11 napban. Na és ilyenkor jön a gond. A szülei első látásra rendesek, de nagyon anyagiasak, az apja kivált kép nem kedvel. Pedig amúgy nem vagyok olyan pasi, tök nyugisan együtt szoktunk lenni, nem járunk bulizni, nem szórjuk a pénzt semmi.

Tegnap már kirobbant a balhé, hogy mennyit vagyok itt, és akkor már fizethetnék is, de tudják jól, hogy albérletre költöm. Úgy vannak vele, hogy miért nem költözök oda ennyi erővel, de hát azért én nekem is kell privát szféra meg mi sem akarunk mindig egymás nyakán lógni. Barátnőm szokott hozzám jönni albérletbe néha, de suli miatt hétköznap lehetetlen.

Az anyja meg a kajálást fújja fel, kb sose kérek semmit, nem eszek csak ép hogy. De valahogy mindig az a vége, hogy ha én itt vagyok akkor több kaja fogy meg alig van pénzük. Hétvégén azon volt a vita, hogy miért ettük meg a párizsit, mikor mi mást ehettünk volna? Az anyja kb minden kaját megtiltott, hogy az az apjáé meg az is, én nem mondtam semmit, ha kell egy falat üres kenyér is elég nekem. De az anyja kb 2szer annyit vásárol amikor itt vagyok, amit végezetül ők esznek meg.

Most megint összevesztek barátnőmmel, olyat is a fejéhez vágtak hogy akkor nem jöhetek ide többet. Meg mondtam, hogy jó akkor elmegyek, mert nem muszáj nekem itt lenni, megélek én, csak miatta voltam itt. Erre az a válasz, hogy azért megyek el mert már nincs mit itt enni.

Azt közben nem veszik észre, hogy mennyit költök a lányukra, decemberben csak valami 60ezer forint ment el otthon, ha nálam van hétvégén többet költök, most az utolsó 5ezresemből vacsorázni vittem.

Öregek és azt hiszik hogy mert van bankkártyám az olyan, hogy csak lehúzom és minden megvehető vele. Pedig épp annyi szokott lenni nálam amennyi aktuálisan kell.

Ezek már korábban is kijöttek csak most eddig a hétig keveset voltam itt. Jobb lenne ha itt laknék a közelbe, nálunk ő annyit lehetne amennyit akar. Anyám kb tiszta ideg hogy ilyeneket vágnak hozzám, de nem szólunk semmit.

Ami még jobban bosszantott, hogy az apja képes volt barátnőmnek azt hozzávágni a fejéhez, hogy nem engedi tovább tanulni, és akkor majd megtudja milyen az élet. Hát ne rontsa már el az ő életét, csak mert ő egy gyárban robotol.

Igazából én folyamatosan próbálok tisztelettudó lenni és közeledni, de kb ez van örökké. Az apjával egy szót se tudok váltani kb.

És addig még nem dolgozunk teljes állásban mindketten, addig nem tudunk máshol találkozni.

Elnézést ha sok volt, próbáltam részletes lenni, hogy mindenki átlássa a problémát.