Miért kérdezgetnek állandóan ilyeneket? Mintha ők nem neveltek volna soha gyereket, vagy én nem is értem.

Anyai és apai nagyszüleim, akik egyébként szinte mindenben különböznek egymástól, ebben az egyben nagyon is hasonlítanak. Eleinte még türelmesen válaszolgattam az ilyen kérdésekre, de már nagyon nagyon unom, hogy állandóan ilyen képtelen dolgokkal nyaggatnak.

Oké, azt tudni kell, hogy elég fiatal voltam, amikor a fiam született, de azért koránt sem kiskorú, pláne nem gyengeelméjű, szerintem ezzel ők is tisztában vannak (vagy legalább is remélem).

Például volt egy ilyen, amikor a fiam másfél éves volt: kérdezte nagymamám, hogy mi újság, hogy vagyunk, satöbbi, szokásos kérdések. Mondtam, hogy jól vagyunk, most intézem a gyereknek a bölcsit, két évesen mehet majd, de már amúgy is jó előre fel voltunk iratkozva, hogy biztos legyen helye. Eltelik pár perc, szóba került más téma is, aztán feljött az, hogy én majd mit fogok csinálni. Mondtam, hogy majd megyek egyetemre, ha terveim szerint felvesznek. (Teszem hozzá, egyetemi városban lakunk, és mamámnak is mondtam, hogy ERRE az egyetemre jelentkeztem, nem máshova.) És már kaptam is a döbbent kérdést: "És hova teszed addig a gyereket??" Hát előtte mondtam, hogy a bölcsibe, hova máshova "tenném"? Jó, erre még rá lehet fogni, hogy a mama már öreg, elfelejtette, amit előtte mondtam, bár tudom, hogy nem így van, de mindegy.

Másik ilyen: Családi ebéd, kérdezgetik, hogy majd mi lesz, ha meglesz a diplomám, szokásos "és mit lehet ezzel kezdeni?" típusú kérdések, én meg ecsetelgettem, hogy miféle területeken lehet elhelyezkedni, és hogy én személy szerint hol szeretnék, remélem majd találok is munkát, és így tovább. Mamám (ez a másik nagymamám volt éppen) megrökönyödve kérdezi: "És hol lesz az a gyerek, amíg te dolgozol?" Khm... nyilván óvodában, iskolában, korának megfelelően, ahogy minden más szülő gyereke is, többek közt az ő gyerekei, tehát az én szüleim is ott voltak, amíg a nagymamám dolgozott, szóval érthetetlen, hogy miért olyan megdöbbentő, hogy egy 4-5 éves gyerek anyja dolgozni jár. Mert itt nem arról van szó, hogy a nagymamám régimódi lenne (bármelyikük is), mindkét mamám dolgozott világ életében, apukám történetesen három hónapos korától bölcsödés volt, mert akkor ugyebár még csak ennyi szülési szabadság járt.

Aztán, ez a közelmúltban történt, szóba került, hogy jó lenne kimenni külföldre dolgozni, hosszabb távra, mert ott jobban meg tudnánk élni, a diplomámat ott is elfogadják, csak sokkal jobb fizetésért. Erre rögtön jött a kérdés: "És a gyereket hova teszitek? Vagy ki fog rá külföldön vigyázni?" Egy: ááá neeeeem, itthon hagyjuk az üres lakásban, majd ötévente felhívjuk telefonon. Kettő: én nem tudok olyan országról, ahol szülői felügyelet kell a gyereknek, amíg óvodában/iskolában van.

Na de a kedvencem az a napokban volt, és igazából itt szakadt el a cérna: a párom kapott egy álláslehetőséget Pesten, el is döntöttük, hogy költözünk, én úgyis még bele akartam vágni a mesterképzésbe, mellette ott jobban tudok dolgozni is, több lehetőségem lenne nekem is, szóval megyünk. Erre nagymamám megkérdezi: "A gyereket is viszitek magatokkal?" Miért, más családoknál, ha A városból B városba költöznek, felmerül az, hogy a gyereket nem viszik?

Most én vagyok a hülye, amiért ezeket a kérdéseket nem tudom hova tenni, vagy a nagyszüleim gondolják azt, hogy gyengeelméjű lettem (vagy voltam eddig is)?

Bocs, hogy hosszú lett, nem akartam kisregényt írni, csak próbáltam szemléltetni, hogy mi a helyzet.

Tudom, nem kell velük foglalkoznom, és nem is ez életem legnagyobb problémája, csak már baromira idegesít, hogy ahányszor beszélek velük, és megkérdezik, hogy velünk mi újság, én elmesélem, és kapom az ilyen értetlen, vagy nem is tudom minek nevezzem kérdéseket.

Szóval csak arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek normális dolog, hogy ilyeneket kérdezgetnek, meg hogy mégis mit lehet ezekre válaszolni, amikor már igazán fogytán van a türelmem. Nem akarok bunkó lenni, de ami sok, az sok.