Egy gyerek szeret és szülői támogatás nélkül viszi valmire az életben? Vagy csak tengődni fog?

az egyéniségétől függ, de nagy valószínűséggel sérült ember lesz

vagy megkeményíti ez a hiány, vagy elkallódik

Miért ne vihetné? De tényleg egyéniség függő. Mi négyen voltunk testvérek, a "szüleinkről" jobb nem beszélni. Nem tudom miért, hogyan de nagyon összetartóak voltunk mindig, talán azért meg tudtuk, hogy tényleg csak egymásra számíthatunk. Ránk, középsőkre azt mondják, hogy a jéghátán is megélünk, azt hiszem igazuk van. A legidősebb egy kis irányításra szorult, neki voltak balhéi anno, sok mindenből ki kell húzni, vagy beosztani a pénzét (közös albérletben éltünk, díjakra, ételre el kellett kérni előre a pénzt), szóval ő el tudott volna zülleni, de húszas közepére kinőtte. A legkisebb már nehéz eset, őt talán mi is magára hagytuk egy kicsit, nagyobb a korkülönbség, többet kellett otthon is átélnie. Ő hajlamos rosszul választani pasit, és függeni tőle, de azért ő is alakul :)

Nem tudom megítélni, hogy vittük e valamire. Van amelyikünk albérletben él, van amelyikünk a hitelt fizeti. De normálisan élünk, dolgozunk, nem vagyunk alkeszek (ezek nagy szók a családunkban...) Kettőnknek van családja is. Szóval azért felnőttünk, élünk, csináljuk amit kell :)